Kettős behatolás

  • 2014. július 15.

Snoblesse

„Keresd a nőt! Na, és hol találod? Lehet, hogy egy férfiban?”

„A görög, latin, reneszánsz költők (de a huszadik századiak is!), sötéten ragyogó, csodálatos, erotikus, pornográf, trágár, obszcén versek bőségével adóztak és áldoztak a démoni Erósz mindent meghatározó erejének. A szabadság titokzatos és perzselő vágya árad a klasszikusan fegyelmezett verssorokból, melynek szerzői olyan klasszikusok – többek között –, mint Anakreón, Platón, a fönt idézett Meleagrosz, Catullus, Ovidius Naso, Janus Pannonius és Kavafisz – vagy ismeretlen, falfirka készítő, nyershangú poéták…”

false

Jó hír, hogy a Kettős behatolás című színházi este eme „csodálatos, erotikus, pornográf, trágár, obszcén versek” és a double penetration igézetében született. Ez a DP persze nem az a DP: Erósz nyilairól és nem a testnyílások igénybevételéről van szó: az egyik nyíl az örök szerelemre gerjeszt, a másik minden érzelmet kiolt a szívből. A testet-lelket lemeztelenítő előadásban természetesen mindenki mást szeret: Erósz figyel és jól szórakozik az érzékek zűrzavarán, a test mámoros káoszán, a nemek vad keveredésén. Kizárólag 18 éven felülieknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.