Az állam semlegessége - Újratöltve!

  • 2015. november 16.

Snoblesse

Kis János kötetének bővített kiadása - könyvbemutató a szerzővel, alkotmányjogásszal, parlamenti képviselővel.

A liberális demokráciát fenyegető kihívásokról Szabó Tímea (országgyűlési képviselő) és Tóth Gábor Attila (alkotmányjogász) beszélget Kis Jánossal az OSA Archívumban. Mi épp egy éve folytattunk kimerítő beszélgetést vele, akkor a Mi a liberalizmus? című kötete adta a diskurzus apropóját. Többek között arról kérdeztük a szerzőt, hogy mi válthatja fel Orbán illiberalizmusát, milyen esélyei vannak a közeljövő Magyarországán a liberális demokráciának és milyen örökséget hagyott hátra a harmadik köztársaság.

false

Kis János: Érzésem szerint az, hogy a magyar társadalom hogyan fog viszonyulni a harmadik köztársasághoz, döntően nem azon múlik, hogy mit gondolnak az emberek a 2010 előtti húsz évről jelenleg, hanem azon, hogy mit fognak gondolni a jövőről a következő években. Ha elég sokan egyetértésre jutnak abban, hogy az illiberális államot liberális demokráciával kell felváltani, akkor a harmadik köztársaság hagyatéka is átértékelődik. A köztársaság története két nagy kérdést vet föl. Az egyik: helyeselhetők-e a liberális demokrácia alapelvei és alapvető intézményi megoldásai, melyek mellett a rendszerváltás letette a garast? A másik: mi vezetett Magyarországon a liberális demokrácia bukásához? A két kérdés elkülöníthető egymástól. A liberális demokrácia akkor is méltó lehet a helyeslésünkre és a támogatásunkra, ha belátjuk, hogy vereségéhez a híveinek a hibái és vétkei is hozzájárultak.

A teljes interjú itt, a Mi a liberalizmus című kötet új, bővített kiadása pedig a jobb  könyvesboltokban található. A beszélgetés moderátora Ónody-Molnár Dóra.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.