Kiváló dadus, világklasszis fotós

  • 2014. május 27.

Snoblesse

Vivian Maier úgy fotózott, mint kevés nanny – pop-up doku a Jelenben.
false

Könnyen lehet, hogy Vivian Maier kiváló dadus volt, fotósnak viszont bizonyítottan a világ élvonalába tartozott. Apró szépséghibája a dolognak, hogy a világ élvonala nem vett tudomást róla – hogy is vehetett volna, amikor Maier egyetlen közönsége maga Maier volt, aki saját maga szórakoztatására járta New York és Chicago utcáit és örökítette meg, amit az utca életéből izgalmasnak talált. Nemrég a Mai Manó Házban láthattuk a fotóit – azokat, amelyeket egy véletlen folytán John Maloof amerikai történész fedezett fel Maier hagyatékában. A Rolleiflexszével fényképező dadus a főszereplője Maloof dokumentumfilmjének is, mely a hivatalos mozibemutató előtt pop-up kiállításokon bukkan fel szerte Budapesten.

Most épp a Jelen bisztróban.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.