Koncert: Óriás és Hó Márton

  • 2013. február 6.

Snoblesse

Odalépős rock és fürdőszobapop az Akváriumban.


Amikor kritikusunk, bizonyos ’- hm -’  megvonta a hazai underground mérlegét, hogy mi és hogyan történt a huszonegyedik század első évtizedében (a teljes szöveg itt) a „földalatti” zenék körében, arra a megállapításra jutott, hogy a kérdéses szcénában főként a külföldi mintát követő, angolul éneklő és a Tankcsapda–Kispál köpönyegéből előbújó formációk tevékenykednek. S miközben eredetiséggel csak keveseket lehet vádolni, az Amber Smith és az Annabarbi tagjaiból alakult Óriás egyike a ritka kivételeknek: egy zenekar, melynek sikerült önálló zenei világot építenie. Ehhez a világhoz csatlakozik ezen az estén a fürdőszobapopban jártas Hó Márton és a Jégkorszak.





Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.