Közösségi méz – Budapest közepén

  • 2013. május 31.

Snoblesse

Méhek a metropolisban – Budapesten is nyílnak a méhészetek.
false

Ki hallott már ilyet; méhészet a nagyváros közepén? Nos, a jelek szerint elég sokan hallottak már ilyet, New York, Párizs, Toronto vagy London háztetőin ugyanis már az ezredforduló óta előfordulnak kaptárok, de tudunk közelebbi példákat is; Berlinben a Hotel Intercontinental, Bécsben az operaház tetején működik városi méhészet. És hamarosan Budapesten is fog, mert egy ilyen világjelenségből mi sem maradhatunk ki – legalábbis egy német alkotópáros így gondolta, s a gondolatot hamarosan tett is követi. Ám addig is a Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltatóba várnak minden érdeklődőt egy mézkészítéssel egybekötött bemutatkozásra. Lesz mit bemutatni, hiszen a  frankfurti alkotók nemcsak holmi mezeti kaptárakat kívánnak felállítani, hanem lesz itt múzeum is a kaptárak tetején:  az Új Múzeum Méheknek makettszerű tereibe a méhek berepülhetnek, ha kedvük tartja, a látogatók pedig kívülről nézegethetik a mézkészítő munkásokat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.