Lámpafény-est: Harcsa Veronika & Térey János

  • 2013. június 19.

Snoblesse

Az énekesnő a klasszikusokból, a költő saját verseiből merít.
false

 

Fotó: Németh Dániel

„Az alkotói alázat szép példája mind a tizenegy dal, úgy hallgatunk Babitsot, Nemes Nagyot, József Attilát, mint tán még soha: megnyílt, könnyű lélekkel, dúdolva, boldogan” – írtuk a Harcsa Veronika Quartet negyedik, Lámpafény című lemezéről (a teljes kritika itt), melyen a 20. századi magyar irodalom kiválóságainak versei megdzsesszesítve-megénekelve szerepelnek. A quartetből ezen az esten Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint lesz jelen, de a megzenésített irodalmi nagyságok szellemei szinte bizonyosan szép számban tiszteletüket teszik a Hadik Kávéházban. A szellemek mellett hús-vér vendége is lesz a műsornak: Térey János Moll című verseskötetét mutatja be a Hadikban. „Egyik könyvem sem puha, és egyik sem dobhártyaszaggató speed metal. Mégis a Moll a legkeményebb” – nyilatkozta Térey János új verseskötetéről: érdekes lesz látni, hogy a Térey-hangzás hogyan egyeztethető össze a megnyílt, könnyű lélekkel való dúdolgatással.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.