Kripli Mari & Lázár Kati

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Nagy színésznők találkozása: Lázár Kati Jászai Marit alakítja.
false

 

Fotó: Németh Dániel

Magyar Narancs: A Kripli Mariban játszol először monodrámát. Mi érintett meg Jászai naplójában?

Lázár Kati: Huszonhét évesen vettem meg a könyvet, de csak három évvel ezelőtt olvastam el rendesen. Nem bírtam letenni. Éreztem, hogy stimmel rám a fájdalom, az alapszenvedés, ami nagyon sok színésznek a sajátja, amiből színészkedünk. Az is érdekelt, hogy mi van az ismertség, a híresség mögött, a hozott dolgok a családból, az ősöktől, akár hetedíziglen. Mindenkinek megvan a hozott „terhe”, ami motoszkál benne. Nem is kell nagyon tipródnunk a színpadon, csak késszé kell tenni a testünket, az agyunkat, a lelkünket a befogadásra.

A teljes interjú itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.