Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Börtönmonológ.

„Üdén, pirospozsgásan és fürgén penderül a nézők elé Znamenák István, s már az előtérben izgatottan mesélni kezdi történetét. Ő most Eörsi István, akit mindjárt, 1956. de­cem­ber elején letartóztatnak. Az Örkény új stúdiójának előterében megfeledkezik magáról, annyira akarja mondani, hogy s mint volt, hiszen tök véletlenül tartóztatták le, bár nem egészen oktalanul. S bár november 4. után saját bevallása szerint derűre semmi oka, Eörsi/Znamenák mégis olyan fénnyel, játékossággal meséli az igenis nagy téttel bíró történetet, amitől letehetetlen ez az este. Akárcsak az előadást ihlető, azonos című börtönkönyv, az Emlékezés a régi szép időkre. Az Eörsi-életműből ez az 1987-ben, tehát még »előtte« megjelent, ’56-os alapmű biztosan maradandó.

Eörsi/Znamenák

Eörsi/Znamenák

Fotó: Gordon Eszter

»Hazudik maga meg a Kádár«, szalad ki Eörsi száján, pedig nem is akarták letartóztatni, akár el is engedhették volna. De ezután már nyilván nem. Pedig kommunista, a börtönben is annak vallja magát. A könyv nemcsak kordokumentum, de egy rendkívüli személyiség lenyomata: Eörsi iróniája, teljesen indokolatlan gyermeki derűje, amivel saját történetét kissé eltartja magától, kritikai szelleme, önfeltárása nagyon eleven e lapokon. S nem kevésbé ezen az esten: Znamenák Istvánnak, aki a legendás kaposvári színházban együtt dolgozhatott Eörsivel, egyszerre sikerül ezt a színes, izgalmas, alkotó személyiséget meg saját magát is felmutatnia. Már-már fizikai-lelki hasonlóság is van tar fejük, vigyoruk, izgatottságuk, idegrendszerük között.”

A teljes kritika itt olvasható. Eörsi/Znamenák pedig az Asbóth utcában látható.

Neked ajánljuk