A texasi, de már rég Seattle-ben tanyázó Jeff McIlwain jó másfél évtizede magasan jegyzett név az elektronikus zene agyasabb (IDM-nek is becézett) zenéit tömörítő szcénában. A név azonban többször is apróbb módosulásokon esett át: hosszú ideig volt ő L’usine (ami franciául gyárat jelent) vagy Lusine ICL, de egy ideje már simán csak Lusine (ami elterjedt örmény keresztnév, s ezen a nyelven annyit jelent, hogy hold). McIlwain specialitása mindig is a jóízű sokszínűség volt: idilli downtempótól, absztraktabb, IDM-típusú elektronikától, feszes minimalista house-tól ambient technón át dünnyögős, szabálytalan hiphop ütemekig mindent csinált, és valamennyit nagyon jól.
| ||
A már vagy tíz éve a legendás Ghostly International kiadónál ügyködő Lusine talán a 2009-es, komoly kritikai és közönségsikert arató A Certain Distance nagylemezzel jutott el a csúcsra – a vokálokkal is megtámogatott, a korábbiaknál talán közérthetőbb zenei nyelven megfogalmazott album máig élvezettel hallgatható zenei csemege. Ekkortól azonban McIlwain évekre búcsút mondott a Lusine névnek, hiszen addigra már beszippantotta őt Hollywood. Egészen pontosan a 2007-es Kate Beckinsale és Sam Rockwell főszereplésével készült Angyal a hóban filmzenéjének elkészítése volt a mestermunka (a David Wingóval közösen készített anyag digitális albumon is megjelent), majd jött következő évben a Linewatch, a tavalyelőtti Bébisintér vagy a hamarosan a mozikba kerülő Joe című dráma (főszerepben a már bevállaltan öregesre vett Nicholas Cage).
Ehhez képest kifejezett meglepetés, hogy idén újabb, szokás szerint míves albummal is jelentkezett (The Waiting Room), melynek szintén megvannak a maga csaknem hagyományos kivitelű, dalszerű momentumai (rossz nyelvek szerint ő is tanul filmes munkáiból) – miközben hozza a Ghostly-iskolától, pláne McIlwaintől elvárható intelligens minimalizmus, ambient techno, idilli IDM-ötvözetet. A Technikolor rendezvénysorozat ezúttal Budapesten látja vendégül a sokoldalú mestert – előtte, utána hazai részről Subotage és Maks pakolnak.
