| ||
Jaj de jó, végre valaki – az Európai Parlament – sokat tesz a kulturális sokszínűségért! Ez egyrészt üdvözlendő és másrészt is, ráadásul a jó brüsszeli bürokraták gondoltak egy nagyot, s visszaemlékezve fiatalkoruk szép óráira, melyeket a mozik sötétjében töltöttek, létrehozták az Európai Parlament filmművészeti díját, a Lux Díjat. A díjra azok a filmek esélyesek, melyek „az európaiak életéről és identitásáról, valamint mindenkit érintő kérdésekről szólnak”. Ennél egy fokkal talán nézőbarátabb közlés, hogy a döntőbe a francia Céline Sciamma Csajok (Bande de filles) című kamaszfilmje, a szlovén Rok Biček Osztályellenség (Razredni sovražnik) című középiskolai drámája és a lengyel Paweł Pawlikowski Ida című műve került. Pawełlel nemrég a Narancs is szót váltott (a teljes interjú itt), idézzük máris a Londonból Lengyelországba visszaköltözött rendező szavait:
Magyar Narancs: Hogyan érintette a hazai közönséget, hogy a filmje arra is kitér, mit tettek a lengyelek saját zsidó honfitársaikkal a holokauszt idején?
| ||
Paweł Pawlikowski: Nem okozott különösebb felhördülést. Számos könyv, újságcikk, tanulmány foglalkozott a lengyelek második világháborús bűneivel. Ez egy máig tartó, jó tizenöt éve folyó vita, vagy mondhatnám háborúskodásnak is, melyet azóta vívnak a felek, hogy Jan Tomasz Gross híres könyve, a Szomszédok (1941-ben egy lengyel falu zsidó lakosságát a falu lengyel lakosai kiirtották – a szerk.) megjelent. Ugyanakkor én nem egy vitaindító vagy vita-újraindító filmet akartam csinálni, a vita anélkül is zajlik, hogy én filmet készítenék. Nem üzenetfilmet csináltam. Ennek ellenére persze voltak, akik kikeltek ellene: a nemzeti érzelmektől kicsattanó jobboldaliak soraiból megkaptam, hogy lengyelellenes a film, s akadtak zsidó értelmiségiek, akik pedig antiszemitának bélyegezték.
A nyertest december 17-én hirdetik ki az Európai Parlament plenáris ülésén.
