Magashegyi Underground + Elefánt

  • 2014. december 16.

Snoblesse

Pop, csajok, szeplős vállak.
false

Egy elvarázsolt erdélyi lány (akit a Megasztár 3-as szériájából ismerhetünk) visszafogott sziporkázására számítottam – ehelyett elementáris erővel dübörgött a 11 fős zenekar… A Narancs tudósítóját néhány éve még meglepetésként érte a magashegyi dübörgés, de ma már mind a dübörgő sziporkázás, mind a sziporkázó dübörgés köztudott velejárója egy-egy Magashegyi Underground-megmozdulásnak. Immár az is köztudott, hogy ha létezik olyan szóösszetétel, hogy alternatív és pop, majdnem egybeírva, akkor a Magashegyi Underground ennek egyik szép példája. A Szeplős váll és a Metróhuzat óta hosszú utat tett meg a méltán népszerű formáció – hogy egészen pontosan milyen hosszú utat, az kiderül ma este. A Király utcai G3-ban a Jurij (20.00) és az Elefánt (21.00) után következnek 22.30-kor.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.