"Minél többet játssz" – Máhr Dániel basszusgitáros

  • rés a présen
  • 2014. január 9.

Snoblesse

Friss folkot játszanak, most épp a Szimplában. A Zombori együttes basszusgitárosával beszélgettünk.

rés a présen: Miért nevezitek "friss folknak" a Zombori együttes zenéjét?

Máhr Dániel: Az elnevezést a Szimpla koncertszervezőjétől, Latorczai Balázstól kaptuk. Jónak találtuk, mert nem népzenét játszunk, hanem népzenén alapuló zenét, és az elsődleges célunk, hogy ezt eljuttassuk a saját korosztályunknak. Így aztán ránk ragadt. Úgy gondoljuk, hogy a világzene, amit játszunk, egyfajta városi megvilágítása a népzenének. Számomra tökéletesen ötvözi azt, amit a város és a falu tud nyújtani egy embernek mentálisan, kulturálisan.

rap: 18 évesen nem inkább rockbandát szoktak alapítani?

MD: Kevésbé szokványos, hogy nem rockzenész lesz az ember 18 évesen, hanem a népzenéhez fordul. 2008-ban indultunk, valóban gimis zenekarként, Székesfehérvárról. A vicc, hogy az alapító tagok közül már senki nincs itt, én vagyok a legrégebbi, 2010 óta, aztán mindig beszippantottunk valakit. A kezdeti évek nagyon sok változást hoztak, sokszor alakult át a zene is. A két lány, Csordás Zita és Horváth Martina énekel, akinél a népzene például családi örökség. Novai Gábor billentyűn és perkán játszik, a dobosunk Szabó Dani. Jeszenszki Marci furulyás, én basszusgitározom, mi ketten a Kákics táncházaiban tanultuk meg az ottani zenekartagoktól az alapokat. Néha a fiúk kiabálnak, csujogatnak, ez azért mégis jobb, mintha énekelnének.

false

rap: Ki a névadótok?

MD: A székesfehérvári Zombori utcai megállóról kapta a nevét a zenekar, mert az alapító tagok arra laktak.

rap: Mik az új elemek, új hangszerek, amikkel modernné teszitek a népzenei alapot?

MD: Elsősorban a moldvai népzenét használjuk, dalaink többsége ezekre a dallamokra épül fel. De már egyre vegyesebb: van szlovák vagy bolgár dal is. A hangszereink dob, basszusgitár a mai hangzásnak megfelelően, és persze a moldvai régió autentikus hangszerei. Eredendően nem népzenészek vagyunk, nem afelől indulunk, hanem inkább a mai modern könnyűzenéből, dzsessztől megyünk a népzene felé. Ez kifordított világzene.

rap: Sikerül megkedveltetni a korosztályotokkal?

MD: Nyilván ez rétegzene, nem fognak minket játszani kereskedelmi rádiók. De nem lehetetlen eljutni az emberekhez. A színtér nagyon nyitott, mert az emberek nem stílusokban gondolkodnak, hanem egyszerűen hangulatokban, állapotokban. Látszik a Besh'o'droM vagy a Kerekes példájából, hogy a világzenei produkció el tudja tartani magát. Nehéz, mert folyamatosan dolgozni kell, és sokszor nem látod az eredményt, csak esetleg jóval később.

rap: Mi számít eredménynek?

MD: Nekünk a Talentometer verseny volt ilyen, amit az A38 és a Szerencsejáték Zrt. rendezett, és ahol a világzenei kategóriában elsők lettünk. Fel tudtunk lépni a hajón, s a zsűri eszméletlenül pozitív kritikát fogalmazott meg, hihetetlen érzés volt. Érzed, hogy végre valami beindult, és érdemes csinálni. Hasonló élmény volt, amikor megtudtam, hogy játszanak minket a Petőfin: reggel arra ébredtem, hogy a mi zenénk szól. A legjobb persze mindig az, ha jó koncert van, és látod, hogy az emberek élvezik.

rap: Mi a következő lépcső?

MD: A legfontosabb, hogy minél többet játssz. Pesten és Székesfehérváron játszunk sokat. Van egy EP-nk, a Túl a vízen megy a Petőfin, de szeretnénk más számunkat is bejuttatni a rádióba, új dalokat írunk, és minél több helyen akarunk koncertezni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.