rés a présen: Miért nevezitek "friss folknak" a Zombori együttes zenéjét?
Máhr Dániel: Az elnevezést a Szimpla koncertszervezőjétől, Latorczai Balázstól kaptuk. Jónak találtuk, mert nem népzenét játszunk, hanem népzenén alapuló zenét, és az elsődleges célunk, hogy ezt eljuttassuk a saját korosztályunknak. Így aztán ránk ragadt. Úgy gondoljuk, hogy a világzene, amit játszunk, egyfajta városi megvilágítása a népzenének. Számomra tökéletesen ötvözi azt, amit a város és a falu tud nyújtani egy embernek mentálisan, kulturálisan.
rap: 18 évesen nem inkább rockbandát szoktak alapítani?
MD: Kevésbé szokványos, hogy nem rockzenész lesz az ember 18 évesen, hanem a népzenéhez fordul. 2008-ban indultunk, valóban gimis zenekarként, Székesfehérvárról. A vicc, hogy az alapító tagok közül már senki nincs itt, én vagyok a legrégebbi, 2010 óta, aztán mindig beszippantottunk valakit. A kezdeti évek nagyon sok változást hoztak, sokszor alakult át a zene is. A két lány, Csordás Zita és Horváth Martina énekel, akinél a népzene például családi örökség. Novai Gábor billentyűn és perkán játszik, a dobosunk Szabó Dani. Jeszenszki Marci furulyás, én basszusgitározom, mi ketten a Kákics táncházaiban tanultuk meg az ottani zenekartagoktól az alapokat. Néha a fiúk kiabálnak, csujogatnak, ez azért mégis jobb, mintha énekelnének.
| ||
rap: Ki a névadótok?
MD: A székesfehérvári Zombori utcai megállóról kapta a nevét a zenekar, mert az alapító tagok arra laktak.
rap: Mik az új elemek, új hangszerek, amikkel modernné teszitek a népzenei alapot?
MD: Elsősorban a moldvai népzenét használjuk, dalaink többsége ezekre a dallamokra épül fel. De már egyre vegyesebb: van szlovák vagy bolgár dal is. A hangszereink dob, basszusgitár a mai hangzásnak megfelelően, és persze a moldvai régió autentikus hangszerei. Eredendően nem népzenészek vagyunk, nem afelől indulunk, hanem inkább a mai modern könnyűzenéből, dzsessztől megyünk a népzene felé. Ez kifordított világzene.
rap: Sikerül megkedveltetni a korosztályotokkal?
MD: Nyilván ez rétegzene, nem fognak minket játszani kereskedelmi rádiók. De nem lehetetlen eljutni az emberekhez. A színtér nagyon nyitott, mert az emberek nem stílusokban gondolkodnak, hanem egyszerűen hangulatokban, állapotokban. Látszik a Besh'o'droM vagy a Kerekes példájából, hogy a világzenei produkció el tudja tartani magát. Nehéz, mert folyamatosan dolgozni kell, és sokszor nem látod az eredményt, csak esetleg jóval később.
rap: Mi számít eredménynek?
MD: Nekünk a Talentometer verseny volt ilyen, amit az A38 és a Szerencsejáték Zrt. rendezett, és ahol a világzenei kategóriában elsők lettünk. Fel tudtunk lépni a hajón, s a zsűri eszméletlenül pozitív kritikát fogalmazott meg, hihetetlen érzés volt. Érzed, hogy végre valami beindult, és érdemes csinálni. Hasonló élmény volt, amikor megtudtam, hogy játszanak minket a Petőfin: reggel arra ébredtem, hogy a mi zenénk szól. A legjobb persze mindig az, ha jó koncert van, és látod, hogy az emberek élvezik.
rap: Mi a következő lépcső?
MD: A legfontosabb, hogy minél többet játssz. Pesten és Székesfehérváron játszunk sokat. Van egy EP-nk, a Túl a vízen megy a Petőfin, de szeretnénk más számunkat is bejuttatni a rádióba, új dalokat írunk, és minél több helyen akarunk koncertezni.
