"Minél többet játssz" – Máhr Dániel basszusgitáros

  • rés a présen
  • 2014. január 9.

Snoblesse

Friss folkot játszanak, most épp a Szimplában. A Zombori együttes basszusgitárosával beszélgettünk.

rés a présen: Miért nevezitek "friss folknak" a Zombori együttes zenéjét?

Máhr Dániel: Az elnevezést a Szimpla koncertszervezőjétől, Latorczai Balázstól kaptuk. Jónak találtuk, mert nem népzenét játszunk, hanem népzenén alapuló zenét, és az elsődleges célunk, hogy ezt eljuttassuk a saját korosztályunknak. Így aztán ránk ragadt. Úgy gondoljuk, hogy a világzene, amit játszunk, egyfajta városi megvilágítása a népzenének. Számomra tökéletesen ötvözi azt, amit a város és a falu tud nyújtani egy embernek mentálisan, kulturálisan.

rap: 18 évesen nem inkább rockbandát szoktak alapítani?

MD: Kevésbé szokványos, hogy nem rockzenész lesz az ember 18 évesen, hanem a népzenéhez fordul. 2008-ban indultunk, valóban gimis zenekarként, Székesfehérvárról. A vicc, hogy az alapító tagok közül már senki nincs itt, én vagyok a legrégebbi, 2010 óta, aztán mindig beszippantottunk valakit. A kezdeti évek nagyon sok változást hoztak, sokszor alakult át a zene is. A két lány, Csordás Zita és Horváth Martina énekel, akinél a népzene például családi örökség. Novai Gábor billentyűn és perkán játszik, a dobosunk Szabó Dani. Jeszenszki Marci furulyás, én basszusgitározom, mi ketten a Kákics táncházaiban tanultuk meg az ottani zenekartagoktól az alapokat. Néha a fiúk kiabálnak, csujogatnak, ez azért mégis jobb, mintha énekelnének.

false

rap: Ki a névadótok?

MD: A székesfehérvári Zombori utcai megállóról kapta a nevét a zenekar, mert az alapító tagok arra laktak.

rap: Mik az új elemek, új hangszerek, amikkel modernné teszitek a népzenei alapot?

MD: Elsősorban a moldvai népzenét használjuk, dalaink többsége ezekre a dallamokra épül fel. De már egyre vegyesebb: van szlovák vagy bolgár dal is. A hangszereink dob, basszusgitár a mai hangzásnak megfelelően, és persze a moldvai régió autentikus hangszerei. Eredendően nem népzenészek vagyunk, nem afelől indulunk, hanem inkább a mai modern könnyűzenéből, dzsessztől megyünk a népzene felé. Ez kifordított világzene.

rap: Sikerül megkedveltetni a korosztályotokkal?

MD: Nyilván ez rétegzene, nem fognak minket játszani kereskedelmi rádiók. De nem lehetetlen eljutni az emberekhez. A színtér nagyon nyitott, mert az emberek nem stílusokban gondolkodnak, hanem egyszerűen hangulatokban, állapotokban. Látszik a Besh'o'droM vagy a Kerekes példájából, hogy a világzenei produkció el tudja tartani magát. Nehéz, mert folyamatosan dolgozni kell, és sokszor nem látod az eredményt, csak esetleg jóval később.

rap: Mi számít eredménynek?

MD: Nekünk a Talentometer verseny volt ilyen, amit az A38 és a Szerencsejáték Zrt. rendezett, és ahol a világzenei kategóriában elsők lettünk. Fel tudtunk lépni a hajón, s a zsűri eszméletlenül pozitív kritikát fogalmazott meg, hihetetlen érzés volt. Érzed, hogy végre valami beindult, és érdemes csinálni. Hasonló élmény volt, amikor megtudtam, hogy játszanak minket a Petőfin: reggel arra ébredtem, hogy a mi zenénk szól. A legjobb persze mindig az, ha jó koncert van, és látod, hogy az emberek élvezik.

rap: Mi a következő lépcső?

MD: A legfontosabb, hogy minél többet játssz. Pesten és Székesfehérváron játszunk sokat. Van egy EP-nk, a Túl a vízen megy a Petőfin, de szeretnénk más számunkat is bejuttatni a rádióba, új dalokat írunk, és minél több helyen akarunk koncertezni.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!