Trafó Electrify Series vol. 3. – Technoise edition

  • 2014. január 10.

Snoblesse

Elsőrangú amerikai és magyar elektronikuszene-készítők mozgatják meg a nyitott szellemű publikum hallójáratait.
false

Elérkezett a Trafó hiánypótló zenei sorozatának harmadik felvonása, mely ismét csak az elektronikus zene legaktuálisabb, legizgalmasabb, legelőremutatóbb előadóinak és zenészeinek az avantgárd muzsika és az e-tánczene határain egyensúlyozó munkáiból nyújt ízelítőt

(Update! Mika Vainio fellépése a művész betegsége miatt elmarad. További itt infók itt.) A fellépők közül a finn Mika Vainio nemcsak az experimentális zene történetében mérföldkőnek számító és nemrég újjáéledő húszéves Pan Sonic techno-innovátor duó egyik feleként, hanem különböző szólóprodukciói és neves kollaborációi révén önmagában is ikonikusnak számít. Szólóprojektjének zenei világát a hömpölygő ipari zajzene, a dub hangzás, a techno és a hiphop ritmusképleteivel való kísérletek, valamint a korai avantgárd elektronika határozza meg – ráadásul mindezt kizárólag analóg elektronikus eszközök segítségével kísérli meg formába önteni. Tavaly ősszel megjelent legfrissebb (Kilo című) lemeze a pulzáló, robusztus hangszőnyegek mellett ritmusorientáltabb zenékre épül. Ehhez igazodva élő fellépésén a súlyos és nyers zajtömegek mellett absztrakt ritmusjátékokra és kemény beatekre lehet számítani.

false

Ehhez képest az amerikai Pete Swanson jelenleg az egyik legaktuálisabb figura az utóbbi években egyre felkapottabb zajtechno színtéren. Munkáiban a tánczenei ritmusok és a kísérletezőbb technostílusok jegyei keverednek a klasszikus noise és drone-hangzásokkal, műfajhatárokat nem ismerve! A civilben pszichiátriai ápolóként tevékenykedő és a néhai Yellow Swans zajzenekar tagjaként elismerést szerző amerikai művész alapvetően pszichedelikus világát punk attitűdje, saját fejlesztésű hardverein való kísérletezés és a véletlenszerű hibák teszik még emberibbé. Swanson zenéjében a felszínen lüktető hangorkánrétegek és az alattuk felsejlő csiripelő hangok és eltorzult dallamfoszlányok együttese adja az produkció esszenciáját. Minden tekintetben élő, improvizációra épülő performanszain masszív ősenergia-idézésre és a hangok felszabadító fizikai hatására kell felkészülni.

Hazai oldalról az utóbbi idők egyik legizgalmasabb „csináld magad” kiadójához, a Farbwechselhez tartozó fellépők mutatkoznak be. A 12z trió kísérleti improvizációs futamai mellett a SILF szintis duó (Mikolai Martin és Zalkai Bálint) és a Kanagawa-frontember, Birtalan Áron frissen debütáló közös projektjét ismerheti meg a közönség – utóbbi velejét az analóg szintik szinte tapintható, érzéki hangzása adja.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.