Trafó Electrify Series vol. 3. – Technoise edition

  • 2014. január 10.

Snoblesse

Elsőrangú amerikai és magyar elektronikuszene-készítők mozgatják meg a nyitott szellemű publikum hallójáratait.
false

Elérkezett a Trafó hiánypótló zenei sorozatának harmadik felvonása, mely ismét csak az elektronikus zene legaktuálisabb, legizgalmasabb, legelőremutatóbb előadóinak és zenészeinek az avantgárd muzsika és az e-tánczene határain egyensúlyozó munkáiból nyújt ízelítőt

(Update! Mika Vainio fellépése a művész betegsége miatt elmarad. További itt infók itt.) A fellépők közül a finn Mika Vainio nemcsak az experimentális zene történetében mérföldkőnek számító és nemrég újjáéledő húszéves Pan Sonic techno-innovátor duó egyik feleként, hanem különböző szólóprodukciói és neves kollaborációi révén önmagában is ikonikusnak számít. Szólóprojektjének zenei világát a hömpölygő ipari zajzene, a dub hangzás, a techno és a hiphop ritmusképleteivel való kísérletek, valamint a korai avantgárd elektronika határozza meg – ráadásul mindezt kizárólag analóg elektronikus eszközök segítségével kísérli meg formába önteni. Tavaly ősszel megjelent legfrissebb (Kilo című) lemeze a pulzáló, robusztus hangszőnyegek mellett ritmusorientáltabb zenékre épül. Ehhez igazodva élő fellépésén a súlyos és nyers zajtömegek mellett absztrakt ritmusjátékokra és kemény beatekre lehet számítani.

false

Ehhez képest az amerikai Pete Swanson jelenleg az egyik legaktuálisabb figura az utóbbi években egyre felkapottabb zajtechno színtéren. Munkáiban a tánczenei ritmusok és a kísérletezőbb technostílusok jegyei keverednek a klasszikus noise és drone-hangzásokkal, műfajhatárokat nem ismerve! A civilben pszichiátriai ápolóként tevékenykedő és a néhai Yellow Swans zajzenekar tagjaként elismerést szerző amerikai művész alapvetően pszichedelikus világát punk attitűdje, saját fejlesztésű hardverein való kísérletezés és a véletlenszerű hibák teszik még emberibbé. Swanson zenéjében a felszínen lüktető hangorkánrétegek és az alattuk felsejlő csiripelő hangok és eltorzult dallamfoszlányok együttese adja az produkció esszenciáját. Minden tekintetben élő, improvizációra épülő performanszain masszív ősenergia-idézésre és a hangok felszabadító fizikai hatására kell felkészülni.

Hazai oldalról az utóbbi idők egyik legizgalmasabb „csináld magad” kiadójához, a Farbwechselhez tartozó fellépők mutatkoznak be. A 12z trió kísérleti improvizációs futamai mellett a SILF szintis duó (Mikolai Martin és Zalkai Bálint) és a Kanagawa-frontember, Birtalan Áron frissen debütáló közös projektjét ismerheti meg a közönség – utóbbi velejét az analóg szintik szinte tapintható, érzéki hangzása adja.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.