Trafó Electrify Series vol. 3. – Technoise edition

  • 2014. január 10.

Snoblesse

Elsőrangú amerikai és magyar elektronikuszene-készítők mozgatják meg a nyitott szellemű publikum hallójáratait.
false

Elérkezett a Trafó hiánypótló zenei sorozatának harmadik felvonása, mely ismét csak az elektronikus zene legaktuálisabb, legizgalmasabb, legelőremutatóbb előadóinak és zenészeinek az avantgárd muzsika és az e-tánczene határain egyensúlyozó munkáiból nyújt ízelítőt

(Update! Mika Vainio fellépése a művész betegsége miatt elmarad. További itt infók itt.) A fellépők közül a finn Mika Vainio nemcsak az experimentális zene történetében mérföldkőnek számító és nemrég újjáéledő húszéves Pan Sonic techno-innovátor duó egyik feleként, hanem különböző szólóprodukciói és neves kollaborációi révén önmagában is ikonikusnak számít. Szólóprojektjének zenei világát a hömpölygő ipari zajzene, a dub hangzás, a techno és a hiphop ritmusképleteivel való kísérletek, valamint a korai avantgárd elektronika határozza meg – ráadásul mindezt kizárólag analóg elektronikus eszközök segítségével kísérli meg formába önteni. Tavaly ősszel megjelent legfrissebb (Kilo című) lemeze a pulzáló, robusztus hangszőnyegek mellett ritmusorientáltabb zenékre épül. Ehhez igazodva élő fellépésén a súlyos és nyers zajtömegek mellett absztrakt ritmusjátékokra és kemény beatekre lehet számítani.

false

Ehhez képest az amerikai Pete Swanson jelenleg az egyik legaktuálisabb figura az utóbbi években egyre felkapottabb zajtechno színtéren. Munkáiban a tánczenei ritmusok és a kísérletezőbb technostílusok jegyei keverednek a klasszikus noise és drone-hangzásokkal, műfajhatárokat nem ismerve! A civilben pszichiátriai ápolóként tevékenykedő és a néhai Yellow Swans zajzenekar tagjaként elismerést szerző amerikai művész alapvetően pszichedelikus világát punk attitűdje, saját fejlesztésű hardverein való kísérletezés és a véletlenszerű hibák teszik még emberibbé. Swanson zenéjében a felszínen lüktető hangorkánrétegek és az alattuk felsejlő csiripelő hangok és eltorzult dallamfoszlányok együttese adja az produkció esszenciáját. Minden tekintetben élő, improvizációra épülő performanszain masszív ősenergia-idézésre és a hangok felszabadító fizikai hatására kell felkészülni.

Hazai oldalról az utóbbi idők egyik legizgalmasabb „csináld magad” kiadójához, a Farbwechselhez tartozó fellépők mutatkoznak be. A 12z trió kísérleti improvizációs futamai mellett a SILF szintis duó (Mikolai Martin és Zalkai Bálint) és a Kanagawa-frontember, Birtalan Áron frissen debütáló közös projektjét ismerheti meg a közönség – utóbbi velejét az analóg szintik szinte tapintható, érzéki hangzása adja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.