Marlene Dietrich: Fullajtár Andrea

  • 2017. február 13.

Snoblesse

Dietrich bőrébe bújik a nagy magyar színésznő a Boomerang Baby című koncertesten.

Magyar Narancs: Mi közöd van Dietrichhez a kézenfekvő közéleti érzékenységen túl?

false

 

Fotó: Németh Dániel

Fullajtár Andrea: Többen is mondták, hogy jó lenne, ha csinálnék egy Dietrich-dalestet. Első körben az volt a legfontosabb, hogy a dalok, amiket ő énekelt, hangilag megfelelnek, olyan mély hangom van, mint neki. Túl azon, hogy közéletileg markánsan képviselt valamit, sok humor van az írásaiban. Nagyon jól átjön belőlük, hogy mennyivel több volt annál az ikonnál, aminek látszani akart. Az imázs, a brand mögött hihetetlenül bölcs volt. Az élettapasztalatait jól tudta humorba oltani, amire nagyon kevesen képesek.

MN: Hogyan bukkantál rá a Marlene ABC-re, amiből az összekötő szövegek születtek?

FA: Zöldi Gergely fordította le nekem Dietrichnek az ábécé betűrendjében leírt szavakhoz fűzött gondolatait, ami amolyan szabad ötletek jegyzéke. Novák Eszter rendezővel aszerint válogattunk, hogy rólam meg Dietrichről is kiderüljön egy csomó minden. Nem imitációs estet akartunk. Olyan mondatok hangzanak el, amiket akár én is mondhatnék. Odaszúrogatós, poénba öltött hatalmas női bölcsességek ezek. Mint például f mint férfi: „Minden igazi férfi szeret enni. Az a férfi, amelyik csak piszkálja az ételt, apró darabokat marcangol le a villájával, összevissza kotorászik a tányéron, az általában problémás. És itt most nem a gyomrára célzok.”

A teljes interjú itt olvasható, a Fullajtár–Dietrich-est pedig  tekinthető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.