Magyar Narancs: Mi közöd van Dietrichhez a kézenfekvő közéleti érzékenységen túl?
| ||
Fullajtár Andrea: Többen is mondták, hogy jó lenne, ha csinálnék egy Dietrich-dalestet. Első körben az volt a legfontosabb, hogy a dalok, amiket ő énekelt, hangilag megfelelnek, olyan mély hangom van, mint neki. Túl azon, hogy közéletileg markánsan képviselt valamit, sok humor van az írásaiban. Nagyon jól átjön belőlük, hogy mennyivel több volt annál az ikonnál, aminek látszani akart. Az imázs, a brand mögött hihetetlenül bölcs volt. Az élettapasztalatait jól tudta humorba oltani, amire nagyon kevesen képesek.
MN: Hogyan bukkantál rá a Marlene ABC-re, amiből az összekötő szövegek születtek?
FA: Zöldi Gergely fordította le nekem Dietrichnek az ábécé betűrendjében leírt szavakhoz fűzött gondolatait, ami amolyan szabad ötletek jegyzéke. Novák Eszter rendezővel aszerint válogattunk, hogy rólam meg Dietrichről is kiderüljön egy csomó minden. Nem imitációs estet akartunk. Olyan mondatok hangzanak el, amiket akár én is mondhatnék. Odaszúrogatós, poénba öltött hatalmas női bölcsességek ezek. Mint például f mint férfi: „Minden igazi férfi szeret enni. Az a férfi, amelyik csak piszkálja az ételt, apró darabokat marcangol le a villájával, összevissza kotorászik a tányéron, az általában problémás. És itt most nem a gyomrára célzok.”
A teljes interjú itt olvasható, a Fullajtár–Dietrich-est pedig tekinthető meg.
