Marlene Dietrich: Fullajtár Andrea

  • 2017. február 13.

Snoblesse

Dietrich bőrébe bújik a nagy magyar színésznő a Boomerang Baby című koncertesten.

Magyar Narancs: Mi közöd van Dietrichhez a kézenfekvő közéleti érzékenységen túl?

false

 

Fotó: Németh Dániel

Fullajtár Andrea: Többen is mondták, hogy jó lenne, ha csinálnék egy Dietrich-dalestet. Első körben az volt a legfontosabb, hogy a dalok, amiket ő énekelt, hangilag megfelelnek, olyan mély hangom van, mint neki. Túl azon, hogy közéletileg markánsan képviselt valamit, sok humor van az írásaiban. Nagyon jól átjön belőlük, hogy mennyivel több volt annál az ikonnál, aminek látszani akart. Az imázs, a brand mögött hihetetlenül bölcs volt. Az élettapasztalatait jól tudta humorba oltani, amire nagyon kevesen képesek.

MN: Hogyan bukkantál rá a Marlene ABC-re, amiből az összekötő szövegek születtek?

FA: Zöldi Gergely fordította le nekem Dietrichnek az ábécé betűrendjében leírt szavakhoz fűzött gondolatait, ami amolyan szabad ötletek jegyzéke. Novák Eszter rendezővel aszerint válogattunk, hogy rólam meg Dietrichről is kiderüljön egy csomó minden. Nem imitációs estet akartunk. Olyan mondatok hangzanak el, amiket akár én is mondhatnék. Odaszúrogatós, poénba öltött hatalmas női bölcsességek ezek. Mint például f mint férfi: „Minden igazi férfi szeret enni. Az a férfi, amelyik csak piszkálja az ételt, apró darabokat marcangol le a villájával, összevissza kotorászik a tányéron, az általában problémás. És itt most nem a gyomrára célzok.”

A teljes interjú itt olvasható, a Fullajtár–Dietrich-est pedig  tekinthető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.