A két nyughatatlan brit a nyári koncert után most a dj-pultba tér vissza.
Ajánlom
Kai Campos és Dom Maker Cornwallból, illetve Brightonból érkezett, azután Londonban találkoztak, és 2008-ban hozták tető alá az utóbbi fél évtized egyik legbefolyásosabb elektronikus formációját. Már első – a legendás, stílusteremtő Hotflush kiadónál publikált – EP-jeik is némi túlzással korszakos jelentőségűek. A Maybes vagy a Sketch On Glass mai füllel hallgatva is frissnek hat: ezek a számok már magukon hordozzák a duó laza, a könnyedséget a precíz kompozíciós technikával vegyítő stílusának jegyeit.
Igazából 2010-ben a Crooks & Lovers című első albumuk megjelenése után lett nyilvánvaló, hogy a Mount Kimbie több mint egyszeri meglepetés: a kifáradó és/vagy kommercializálódó dubstep után (nem hiába emlegették a nevükkel kapcsolatban a posztdubstep műfajkreálmányt) mutattak kiutat egy sok-sok stílus jegyeit elegyítő izgalmas ritmikájú, friss hangulatú zenékkel. A basszusokat részben onnan hozták magukkal, de finomítottak is rajtuk: az akusztikus és géppel gyártott hangstruktúrák, no meg tökéletesen választott és beépített hangminták ügyes kombinációjaként előálló MK-hangzás egyszerre hordozta az ambient hangképek kifinomultságát és masszív ritmusalapok mozgásra sarkalló precizitását.
Az első album után viszont (a 2011-es Carbonated EP-t leszámítva) hároméves csönd következett, ami nem is véletlen. Többek között az ő nyomdokaikon ravasz újítók és dühös renegátok árasztották el ez elektronikus zenei színteret: house, techno, bass music, future garage – sokszor olyan műfaji skatulyák, amelyek nemhogy előadónként, de néha számokon belül is csak részlegesen írják le a fő zenei csapásvonalat. Eme új zenei eklektikában próbált helyet keresni a tavalyi Cold Spring Fault Less Youth című második Mount Kimbie-album, amely úgy logikus folytatás, hogy közben el is távolodik a sokak által kályhaként használt Crooks & Lovers hangzástól. Miközben ügyes kompozíciós érzékük, a hangokkal, sőt hangmintákkal való gondos bánásmód képessége egy percig sem hagyja cserben őket, képesek a lehető legkülönbözőbb, gyakorta alig behatárolható műfajokban alkotni, s még ennél is különösebb, milyen érzékkel építik számaikba az énekhangot: saját, érlelődő vokalista produkciójukon kívül utalnánk mindenekelőtt a King Krule-vel való kollaborációjukra.
És míg a hallgatóra számonként képesek ráhozni a rájuk oly jellemző, jólesően bizonytalan, kissé kísérteties érzést, s míg olyan kattogós-lüktetős tánczenéket tudnak írni, mint a Made To Stray, addig nem fenyeget a veszély, hogy eltűnnének saját követőik tengerében. Nyáron jó kis koncertet toltak a Szigeten (itt írtunk róla), most dj-zni fognak egy egészségeset.
A hialuron esztéta nem művészettel foglalkozik. Hialuronsavat fecskendez a páciensek ajkába, orrába, arcába, miközben ezt a tevékenységet csak szakorvos végezhetné. A hatóságokat egyelőre nem érdekli, hogy akár életek is tönkremehetnek azért, mert szép lányok még szebbek akarnak lenni.
Kilencedik alkalommal rendezték meg Pécsett a Zsolnay Fényfesztivált július elején. Szervezőkkel és művészekkel beszélgettünk az esemény hazai és nemzetközi jelnetőségéről, az utóbbi években egyre népszerűbbé váló fényművészetről, valamint a mesterséges intelligencia e területen történő hasznosításának lehetőségeiről.
Tizennyolc éve zajlanak olyan uniós programok, amelyek az elítéltek társadalomba való visszailleszkedését szolgálják. Miközben az államnak a feladatot magáévá kellett volna tennie, még a jó módszertanokat sem illesztették be a rendszerbe, a területen dolgozó civil szervezeteket pedig kizárták.
Az Egyensúly Intézet elemzése arra vall, hogy a cégek nagyjából eddig bírták a foglalkoztatás szintjének fenntartását a növekvő bérnyomás közepette. A növekedés hajtóereje változatlanul a belső fogyasztás lesz, ami az inflációt is gerjeszteni fogja.
A vízügyi igazgatóság az ivóvízellátás biztonságát említi, és állítja, úgy dolgoznak, hogy „a lehető legkisebb mértékben” avatkozzanak be a természetbe.
Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.
Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?
A színpadon szétszórt papírdobozok között áll Martos Hanga színésznő. Bemutatkozik, és elmondja, hogy ő a Mikó Csaba író-dramaturggal társíróként is jegyzett előadás rendezője.
Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).
