A két nyughatatlan brit a nyári koncert után most a dj-pultba tér vissza.
Ajánlom
Kai Campos és Dom Maker Cornwallból, illetve Brightonból érkezett, azután Londonban találkoztak, és 2008-ban hozták tető alá az utóbbi fél évtized egyik legbefolyásosabb elektronikus formációját. Már első – a legendás, stílusteremtő Hotflush kiadónál publikált – EP-jeik is némi túlzással korszakos jelentőségűek. A Maybes vagy a Sketch On Glass mai füllel hallgatva is frissnek hat: ezek a számok már magukon hordozzák a duó laza, a könnyedséget a precíz kompozíciós technikával vegyítő stílusának jegyeit.
Igazából 2010-ben a Crooks & Lovers című első albumuk megjelenése után lett nyilvánvaló, hogy a Mount Kimbie több mint egyszeri meglepetés: a kifáradó és/vagy kommercializálódó dubstep után (nem hiába emlegették a nevükkel kapcsolatban a posztdubstep műfajkreálmányt) mutattak kiutat egy sok-sok stílus jegyeit elegyítő izgalmas ritmikájú, friss hangulatú zenékkel. A basszusokat részben onnan hozták magukkal, de finomítottak is rajtuk: az akusztikus és géppel gyártott hangstruktúrák, no meg tökéletesen választott és beépített hangminták ügyes kombinációjaként előálló MK-hangzás egyszerre hordozta az ambient hangképek kifinomultságát és masszív ritmusalapok mozgásra sarkalló precizitását.
Az első album után viszont (a 2011-es Carbonated EP-t leszámítva) hároméves csönd következett, ami nem is véletlen. Többek között az ő nyomdokaikon ravasz újítók és dühös renegátok árasztották el ez elektronikus zenei színteret: house, techno, bass music, future garage – sokszor olyan műfaji skatulyák, amelyek nemhogy előadónként, de néha számokon belül is csak részlegesen írják le a fő zenei csapásvonalat. Eme új zenei eklektikában próbált helyet keresni a tavalyi Cold Spring Fault Less Youth című második Mount Kimbie-album, amely úgy logikus folytatás, hogy közben el is távolodik a sokak által kályhaként használt Crooks & Lovers hangzástól. Miközben ügyes kompozíciós érzékük, a hangokkal, sőt hangmintákkal való gondos bánásmód képessége egy percig sem hagyja cserben őket, képesek a lehető legkülönbözőbb, gyakorta alig behatárolható műfajokban alkotni, s még ennél is különösebb, milyen érzékkel építik számaikba az énekhangot: saját, érlelődő vokalista produkciójukon kívül utalnánk mindenekelőtt a King Krule-vel való kollaborációjukra.
És míg a hallgatóra számonként képesek ráhozni a rájuk oly jellemző, jólesően bizonytalan, kissé kísérteties érzést, s míg olyan kattogós-lüktetős tánczenéket tudnak írni, mint a Made To Stray, addig nem fenyeget a veszély, hogy eltűnnének saját követőik tengerében. Nyáron jó kis koncertet toltak a Szigeten (itt írtunk róla), most dj-zni fognak egy egészségeset.
A hazai underground egyik meghatározó alakja STNTLN címmel adta ki új lemezét. Herold Jánossal, azaz IAMYANK-kal a rendhagyó módon készült lemezről beszélgettünk, de szóba jött a Dalfutár, a Vad Fruttik és a mesterséges intelligencia is.
Sydney Sweeney napjaink egyik legfelkapottabb színésznője, aki legújabb filmjével az Oscarért is bejelentkezett volna, de a Christy már-már történelmi mértékű buktát hozott össze a pénztáraknál.
A régi hotel ma igen rossz állapotban van, nem működik, és várja, hogy egy új tulajdonos leheljen bele életet. A tulajdonosváltások nem a javára történtek, kis fejlesztések mellett nagy pénzek mentek el.
226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el.
Bőhm Kornél kommunikációs szakember könyvének címe egyszerűen Propaganda. A szerző kommunikációelméleti és történelmi szempontból vizsgálja a jelenséget, amely életünk minden területét átszövi – és arról is igyekszik útmutatást adni, miként tudunk időnként mégis kilépni belőle.
A rendőrség egy hűtlen kezeléssel folyó nyomozás keretében vizsgálja a Sára Botond balatonfüredi telkén elvégzett földmunkák kifizetését, számlázását. A kormányhivatal vezetője lapunknak azt állítja, kifizette azt a vállalkozót, aki növénytelepítést végzett nála.
Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.
Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók(The Sopranos).
Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.
Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.
A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.
A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.
