Nézői figyelemért ágáló múzeumi tevékenység - Kukla Krisztián igazgató (Modem)

  • rés a présen
  • 2014. október 31.

Snoblesse

Erwin Olaf-kiállítás február 1-ig a Modemben.

rés a présen: A Modem igazgatójaként hogyan sikerült megvalósítanod a kezdeti terveidet?

Kukla Krisztián: Voltak hiánypótló és előremutató kiállításaink, izgalmas kísérőprogramjaink. A nemzetközi szerepünket jól mutatja, hogy az évet egy nagyszerű kortárs kínai anyag bemutatásával kezdtük, és Erwin Olaffal zárjuk. Nagy tempójú és sokrétű munkát végeztünk annak érdekében, hogy a szó nemes értelmében maradjon és legyen kulturális centrum a Modem mint a magyarországi kulturális decentralizáció meghatározó helyszíne.

false

rap: A most következő Erwin Olaf-kiállítás az évi nagy dobás?

KK: Mindenképpen, hisz versengenek érte a világ jelentős kiállítóhelyei. Erwin Olaf rangos fotóművész, kísérleti filmes, akiért egyaránt rajong a művészeti és a divatvilág, például ő a tervezője a holland euróérméknek is. Külön örömünk, hogy személyesen is jelen lesz a megnyitón. Átfogó válogatást mutatunk be az utóbbi évek fotósorozatai­ból, filmekkel, installációkkal. Műveiben a jó értelemben vett technikai perfekcionizmus találkozik azzal az egyéni látásmóddal, amelyben ott munkál a fotótörténet, az egyéni és társadalmi létformák gyakran traumatikus tapasztalata, sőt még az egykori németalföldi aranykorszak festészeti hagyománya is. Egyszerre provokatív és lírai világ ez, fagyos, mégis nagyon-nagyon emberi. A tárlat címe, a Körhinta jól kifejezi mindezt, s például a 20-as évek Berlinjének hangulatába kalauzol minket, persze nagyon is mai köntösben.

rap: Mik a tárlat létrejöttének előzményei?

KK: Távoli előzménye, hogy Erwin Olaf nagy sikerű előadást tartott két éve a MOME-n, s persze az is, hogy a régióban még nem állított ki. Az év leg­elején részt vehettem a Mondriaan látogatói programon, az intenzív hollandiai intézmény- és műterem-látogatások újabb lökést adtak az ügynek. Rendkívül sokat segített a holland nagykövetség, a kiállítás része az idei országos holland fesztiválnak, a DACS „Hollandia, királyság!” jelmondatú rendezvénysorozatának. A döntő tényező, azt hiszem, az volt, hogy látogatóból vendéglátóvá válhattam: az Olaf Stúdió vezetője, Shirley den Hartog, valamint a hágai Fotómúzeum vezető kurátora, az országunkat már meglehetősen jól ismerő Wim van Sinderen a nyár elején eljött Debrecenbe, tetszett nekik a Modem.

rap: Mikor nyílik, és lesznek-e kapcsolódó események?

KK: Október 25-étől látható a kiállítás. Feliratoztunk egy szép portréfilmet, a tárlat kísérőfilmjeként fut majd, de tervezünk egyéb vetítéseket is. Tárlatvezetések, tematikus filmklub, múzeumpedagógiai foglalkozások pedig, mint minden egyéb kiállításunkhoz, a Körhintához is kapcsolódnak.

rap: Van más holland alkotó, akit szívesen látnál?

KK: Majd két évtizede láttam Rotterdamban Bas Jan Ader retrospektív tárlatát. A kiállítás és különösen a címadó mű azóta sem ereszt, de éppen erre is játszik rá: Please don’t leave me, amely így a nézői figyelemért ágáló múzeumi tevékenység finom jelmondata is lehetne.

rap: Milyen kiállításokat ajánlanál Debrecenben?

KK: Két hete nyitottuk meg a nagyszabású Birkás Ákos-kiállításunkat. A festő dolga a címe, érdekes párbeszéd bontakozhat ki Olaf Körhintájával.

rap: Van olyan múzeum, ahová teremőrnek is elmennél?

KK: Beszédes vagyok, ami nem feltétlenül a terem­őrök erénye, de izgalmas tapasztalat lenne jó pár helyen. Mondok inkább egy ellenpéldát: Tomás Saraceno In orbit című munkája fantasztikus, de semmiképpen sem viselném el hosszú ideig, mivel enyhén tériszonyos vagyok. Egy másik kedvenc helyemen, a düsseldorfi K21-ben láttam tavaly remegő térdekkel.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket.