Nézői figyelemért ágáló múzeumi tevékenység - Kukla Krisztián igazgató (Modem)

  • rés a présen
  • 2014. október 31.

Snoblesse

Erwin Olaf-kiállítás február 1-ig a Modemben.

rés a présen: A Modem igazgatójaként hogyan sikerült megvalósítanod a kezdeti terveidet?

Kukla Krisztián: Voltak hiánypótló és előremutató kiállításaink, izgalmas kísérőprogramjaink. A nemzetközi szerepünket jól mutatja, hogy az évet egy nagyszerű kortárs kínai anyag bemutatásával kezdtük, és Erwin Olaffal zárjuk. Nagy tempójú és sokrétű munkát végeztünk annak érdekében, hogy a szó nemes értelmében maradjon és legyen kulturális centrum a Modem mint a magyarországi kulturális decentralizáció meghatározó helyszíne.

false

rap: A most következő Erwin Olaf-kiállítás az évi nagy dobás?

KK: Mindenképpen, hisz versengenek érte a világ jelentős kiállítóhelyei. Erwin Olaf rangos fotóművész, kísérleti filmes, akiért egyaránt rajong a művészeti és a divatvilág, például ő a tervezője a holland euróérméknek is. Külön örömünk, hogy személyesen is jelen lesz a megnyitón. Átfogó válogatást mutatunk be az utóbbi évek fotósorozatai­ból, filmekkel, installációkkal. Műveiben a jó értelemben vett technikai perfekcionizmus találkozik azzal az egyéni látásmóddal, amelyben ott munkál a fotótörténet, az egyéni és társadalmi létformák gyakran traumatikus tapasztalata, sőt még az egykori németalföldi aranykorszak festészeti hagyománya is. Egyszerre provokatív és lírai világ ez, fagyos, mégis nagyon-nagyon emberi. A tárlat címe, a Körhinta jól kifejezi mindezt, s például a 20-as évek Berlinjének hangulatába kalauzol minket, persze nagyon is mai köntösben.

rap: Mik a tárlat létrejöttének előzményei?

KK: Távoli előzménye, hogy Erwin Olaf nagy sikerű előadást tartott két éve a MOME-n, s persze az is, hogy a régióban még nem állított ki. Az év leg­elején részt vehettem a Mondriaan látogatói programon, az intenzív hollandiai intézmény- és műterem-látogatások újabb lökést adtak az ügynek. Rendkívül sokat segített a holland nagykövetség, a kiállítás része az idei országos holland fesztiválnak, a DACS „Hollandia, királyság!” jelmondatú rendezvénysorozatának. A döntő tényező, azt hiszem, az volt, hogy látogatóból vendéglátóvá válhattam: az Olaf Stúdió vezetője, Shirley den Hartog, valamint a hágai Fotómúzeum vezető kurátora, az országunkat már meglehetősen jól ismerő Wim van Sinderen a nyár elején eljött Debrecenbe, tetszett nekik a Modem.

rap: Mikor nyílik, és lesznek-e kapcsolódó események?

KK: Október 25-étől látható a kiállítás. Feliratoztunk egy szép portréfilmet, a tárlat kísérőfilmjeként fut majd, de tervezünk egyéb vetítéseket is. Tárlatvezetések, tematikus filmklub, múzeumpedagógiai foglalkozások pedig, mint minden egyéb kiállításunkhoz, a Körhintához is kapcsolódnak.

rap: Van más holland alkotó, akit szívesen látnál?

KK: Majd két évtizede láttam Rotterdamban Bas Jan Ader retrospektív tárlatát. A kiállítás és különösen a címadó mű azóta sem ereszt, de éppen erre is játszik rá: Please don’t leave me, amely így a nézői figyelemért ágáló múzeumi tevékenység finom jelmondata is lehetne.

rap: Milyen kiállításokat ajánlanál Debrecenben?

KK: Két hete nyitottuk meg a nagyszabású Birkás Ákos-kiállításunkat. A festő dolga a címe, érdekes párbeszéd bontakozhat ki Olaf Körhintájával.

rap: Van olyan múzeum, ahová teremőrnek is elmennél?

KK: Beszédes vagyok, ami nem feltétlenül a terem­őrök erénye, de izgalmas tapasztalat lenne jó pár helyen. Mondok inkább egy ellenpéldát: Tomás Saraceno In orbit című munkája fantasztikus, de semmiképpen sem viselném el hosszú ideig, mivel enyhén tériszonyos vagyok. Egy másik kedvenc helyemen, a düsseldorfi K21-ben láttam tavaly remegő térdekkel.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.