Nézői figyelemért ágáló múzeumi tevékenység - Kukla Krisztián igazgató (Modem)

  • rés a présen
  • 2014. október 31.

Snoblesse

Erwin Olaf-kiállítás február 1-ig a Modemben.

rés a présen: A Modem igazgatójaként hogyan sikerült megvalósítanod a kezdeti terveidet?

Kukla Krisztián: Voltak hiánypótló és előremutató kiállításaink, izgalmas kísérőprogramjaink. A nemzetközi szerepünket jól mutatja, hogy az évet egy nagyszerű kortárs kínai anyag bemutatásával kezdtük, és Erwin Olaffal zárjuk. Nagy tempójú és sokrétű munkát végeztünk annak érdekében, hogy a szó nemes értelmében maradjon és legyen kulturális centrum a Modem mint a magyarországi kulturális decentralizáció meghatározó helyszíne.

false

rap: A most következő Erwin Olaf-kiállítás az évi nagy dobás?

KK: Mindenképpen, hisz versengenek érte a világ jelentős kiállítóhelyei. Erwin Olaf rangos fotóművész, kísérleti filmes, akiért egyaránt rajong a művészeti és a divatvilág, például ő a tervezője a holland euróérméknek is. Külön örömünk, hogy személyesen is jelen lesz a megnyitón. Átfogó válogatást mutatunk be az utóbbi évek fotósorozatai­ból, filmekkel, installációkkal. Műveiben a jó értelemben vett technikai perfekcionizmus találkozik azzal az egyéni látásmóddal, amelyben ott munkál a fotótörténet, az egyéni és társadalmi létformák gyakran traumatikus tapasztalata, sőt még az egykori németalföldi aranykorszak festészeti hagyománya is. Egyszerre provokatív és lírai világ ez, fagyos, mégis nagyon-nagyon emberi. A tárlat címe, a Körhinta jól kifejezi mindezt, s például a 20-as évek Berlinjének hangulatába kalauzol minket, persze nagyon is mai köntösben.

rap: Mik a tárlat létrejöttének előzményei?

KK: Távoli előzménye, hogy Erwin Olaf nagy sikerű előadást tartott két éve a MOME-n, s persze az is, hogy a régióban még nem állított ki. Az év leg­elején részt vehettem a Mondriaan látogatói programon, az intenzív hollandiai intézmény- és műterem-látogatások újabb lökést adtak az ügynek. Rendkívül sokat segített a holland nagykövetség, a kiállítás része az idei országos holland fesztiválnak, a DACS „Hollandia, királyság!” jelmondatú rendezvénysorozatának. A döntő tényező, azt hiszem, az volt, hogy látogatóból vendéglátóvá válhattam: az Olaf Stúdió vezetője, Shirley den Hartog, valamint a hágai Fotómúzeum vezető kurátora, az országunkat már meglehetősen jól ismerő Wim van Sinderen a nyár elején eljött Debrecenbe, tetszett nekik a Modem.

rap: Mikor nyílik, és lesznek-e kapcsolódó események?

KK: Október 25-étől látható a kiállítás. Feliratoztunk egy szép portréfilmet, a tárlat kísérőfilmjeként fut majd, de tervezünk egyéb vetítéseket is. Tárlatvezetések, tematikus filmklub, múzeumpedagógiai foglalkozások pedig, mint minden egyéb kiállításunkhoz, a Körhintához is kapcsolódnak.

rap: Van más holland alkotó, akit szívesen látnál?

KK: Majd két évtizede láttam Rotterdamban Bas Jan Ader retrospektív tárlatát. A kiállítás és különösen a címadó mű azóta sem ereszt, de éppen erre is játszik rá: Please don’t leave me, amely így a nézői figyelemért ágáló múzeumi tevékenység finom jelmondata is lehetne.

rap: Milyen kiállításokat ajánlanál Debrecenben?

KK: Két hete nyitottuk meg a nagyszabású Birkás Ákos-kiállításunkat. A festő dolga a címe, érdekes párbeszéd bontakozhat ki Olaf Körhintájával.

rap: Van olyan múzeum, ahová teremőrnek is elmennél?

KK: Beszédes vagyok, ami nem feltétlenül a terem­őrök erénye, de izgalmas tapasztalat lenne jó pár helyen. Mondok inkább egy ellenpéldát: Tomás Saraceno In orbit című munkája fantasztikus, de semmiképpen sem viselném el hosszú ideig, mivel enyhén tériszonyos vagyok. Egy másik kedvenc helyemen, a düsseldorfi K21-ben láttam tavaly remegő térdekkel.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.