rés a présen: A Modem igazgatójaként hogyan sikerült megvalósítanod a kezdeti terveidet?
Kukla Krisztián: Voltak hiánypótló és előremutató kiállításaink, izgalmas kísérőprogramjaink. A nemzetközi szerepünket jól mutatja, hogy az évet egy nagyszerű kortárs kínai anyag bemutatásával kezdtük, és Erwin Olaffal zárjuk. Nagy tempójú és sokrétű munkát végeztünk annak érdekében, hogy a szó nemes értelmében maradjon és legyen kulturális centrum a Modem mint a magyarországi kulturális decentralizáció meghatározó helyszíne.
| ||
rap: A most következő Erwin Olaf-kiállítás az évi nagy dobás?
KK: Mindenképpen, hisz versengenek érte a világ jelentős kiállítóhelyei. Erwin Olaf rangos fotóművész, kísérleti filmes, akiért egyaránt rajong a művészeti és a divatvilág, például ő a tervezője a holland euróérméknek is. Külön örömünk, hogy személyesen is jelen lesz a megnyitón. Átfogó válogatást mutatunk be az utóbbi évek fotósorozataiból, filmekkel, installációkkal. Műveiben a jó értelemben vett technikai perfekcionizmus találkozik azzal az egyéni látásmóddal, amelyben ott munkál a fotótörténet, az egyéni és társadalmi létformák gyakran traumatikus tapasztalata, sőt még az egykori németalföldi aranykorszak festészeti hagyománya is. Egyszerre provokatív és lírai világ ez, fagyos, mégis nagyon-nagyon emberi. A tárlat címe, a Körhinta jól kifejezi mindezt, s például a 20-as évek Berlinjének hangulatába kalauzol minket, persze nagyon is mai köntösben.
rap: Mik a tárlat létrejöttének előzményei?
KK: Távoli előzménye, hogy Erwin Olaf nagy sikerű előadást tartott két éve a MOME-n, s persze az is, hogy a régióban még nem állított ki. Az év legelején részt vehettem a Mondriaan látogatói programon, az intenzív hollandiai intézmény- és műterem-látogatások újabb lökést adtak az ügynek. Rendkívül sokat segített a holland nagykövetség, a kiállítás része az idei országos holland fesztiválnak, a DACS „Hollandia, királyság!” jelmondatú rendezvénysorozatának. A döntő tényező, azt hiszem, az volt, hogy látogatóból vendéglátóvá válhattam: az Olaf Stúdió vezetője, Shirley den Hartog, valamint a hágai Fotómúzeum vezető kurátora, az országunkat már meglehetősen jól ismerő Wim van Sinderen a nyár elején eljött Debrecenbe, tetszett nekik a Modem.
rap: Mikor nyílik, és lesznek-e kapcsolódó események?
KK: Október 25-étől látható a kiállítás. Feliratoztunk egy szép portréfilmet, a tárlat kísérőfilmjeként fut majd, de tervezünk egyéb vetítéseket is. Tárlatvezetések, tematikus filmklub, múzeumpedagógiai foglalkozások pedig, mint minden egyéb kiállításunkhoz, a Körhintához is kapcsolódnak.
rap: Van más holland alkotó, akit szívesen látnál?
KK: Majd két évtizede láttam Rotterdamban Bas Jan Ader retrospektív tárlatát. A kiállítás és különösen a címadó mű azóta sem ereszt, de éppen erre is játszik rá: Please don’t leave me, amely így a nézői figyelemért ágáló múzeumi tevékenység finom jelmondata is lehetne.
rap: Milyen kiállításokat ajánlanál Debrecenben?
KK: Két hete nyitottuk meg a nagyszabású Birkás Ákos-kiállításunkat. A festő dolga a címe, érdekes párbeszéd bontakozhat ki Olaf Körhintájával.
rap: Van olyan múzeum, ahová teremőrnek is elmennél?
KK: Beszédes vagyok, ami nem feltétlenül a teremőrök erénye, de izgalmas tapasztalat lenne jó pár helyen. Mondok inkább egy ellenpéldát: Tomás Saraceno In orbit című munkája fantasztikus, de semmiképpen sem viselném el hosszú ideig, mivel enyhén tériszonyos vagyok. Egy másik kedvenc helyemen, a düsseldorfi K21-ben láttam tavaly remegő térdekkel.
