| ||
Művelt társaságban vágyvillamosozni annyit tesz, mint Tennessee Williams nevét sűrűn emlegetni, de ugyanilyen sűrűn szokás emlegetni Marlon Brandót is, aki először a Broadway színpadán játszotta el Stanley Kowalski szerepét, majd Elia Kazan híres filmjében. Bár mellékszál, de nem álljuk meg, hogy ide ne idézzük a nagy Kazan-szakértő, Richard Schickel szavait – a jeles filmtörténészt és újságírót arról kérdeztük, hogy mi történt, miután Kazan felnyomta a barátait az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál:
magyarnarancs.hu: Barátja és felfedezettje, Marlon Brando hogyan reagált?
Richard Schickel: Brando szerint Kazannak nem lett volna szabad megtennie. Ez volt az oka, hogy eltávolodtak egymástól. Beszéltem Brandóval az idő tájt, hogy Kazan megkapta az Akadémiától az életművéért odaítélt Oscart. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy valami kevés szeretet, valami maradék kis érzés azért csak maradt benne Kazan iránt. Annyira közel álltak egymáshoz a régi időkben, hogy valami kapocs csak megmaradt. Ezt mindketten így érezték. Találkozni persze nem találkoztak már emberemlékezet óta. De Brando, hogy is mondjam csak, szóval Brando sem volt egy könnyű eset.
A teljes interjú (melyben fény derül Marilyn Monroe és Kazan egyéjszakás kalandjára is) itt olvasható, a londoni Young Vic Streetcar-előadása (szeptember 19-ig volt műsoron) pedig, melyben az X-aktás Gillian Anderson adta Blanche-t, a mindenben jó Ben Foster pedig Stanley Kowalskit, az Urániában tekinthető meg, jó minőségben, felvételről.
