X-akták a vágy villamosán

  • 2014. november 3.

Snoblesse

Az igazság odaát van – Kowalskiéknál. Gillian Anderson A vágy villamosában.
false

Művelt társaságban vágyvillamosozni annyit tesz, mint Tennessee Williams nevét sűrűn emlegetni, de ugyanilyen sűrűn szokás emlegetni Marlon Brandót is, aki először a Broadway színpadán játszotta el Stanley Kowalski szerepét, majd Elia Kazan híres filmjében. Bár mellékszál, de nem álljuk meg, hogy ide ne idézzük a nagy Kazan-szakértő, Richard Schickel szavait – a jeles filmtörténészt és újságírót arról kérdeztük, hogy mi történt, miután Kazan felnyomta a barátait az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál:

magyarnarancs.hu: Barátja és felfedezettje, Marlon Brando hogyan reagált?

Richard Schickel: Brando szerint Kazannak nem lett volna szabad megtennie. Ez volt az oka, hogy eltávolodtak egymástól. Beszéltem Brandóval az idő tájt, hogy Kazan megkapta az Akadémiától az életművéért odaítélt Oscart. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy valami kevés szeretet, valami maradék kis érzés azért csak maradt benne Kazan iránt. Annyira közel álltak egymáshoz a régi időkben, hogy valami kapocs csak megmaradt. Ezt mindketten így érezték. Találkozni persze nem találkoztak már emberemlékezet óta. De Brando, hogy is mondjam csak, szóval Brando sem volt egy könnyű eset.

A teljes interjú (melyben fény derül Marilyn Monroe és Kazan egyéjszakás kalandjára is) itt olvasható, a londoni Young Vic Streetcar-előadása (szeptember 19-ig volt műsoron) pedig, melyben az X-aktás Gillian Anderson adta Blanche-t, a mindenben jó Ben Foster pedig Stanley Kowalskit, az Urániában tekinthető meg, jó minőségben, felvételről.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.