Oszvald Marika a Sirályban

  • 2016. január 24.

Snoblesse

Az operettcsillag esete Csehovval.

Magyar Narancs: Arkagyina szerepét Sulyok Mária, Olsavszky Éva, Tolnay Klári, Margitai Ági vagy Básti Juli után játssza, ráadásul ez az első prózai szerepe. Meglepte a felkérés?

false

Oszvald Marika: Igazán még a kisagyamban sem volt benne, hogy ilyesmit akarnék, nem volt ilyen kényszerem. Amikor felkértek, meglepődtem ugyan, de egyáltalán nem éreztem idegennek a feladatot, mert ez is színház, az is színház. A rendezőnek kell megfelelni, én meg alkalmasnak tartom magam arra, hogy a rendező instrukcióját követni tudjam. A színészi képességeim 40 év alatt – gondolom – már kialakultak annyira, hogy ez ne okozzon problémát. Abszolút hittel voltam a dolog iránt, bár az első reakcióm az volt, hogy „várjál kicsit, hadd gondolkozzam!”, de nem volt bennem semmi félelem. Túlmisztifikálják ezt a dolgot. Nagyon örültem, mert úgy gondolom, akkor tud az ember igazán friss maradni, ha követi a trendeket, ha sodródik az élettel, és nem hagyja magát vissza-visszarángatni. Ezért próbálom az új dolgokat magamévá tenni, mert azzal is csak fejlődöm.

Hogy mit mondott még a művésznő a Narancs újságírójának, kiderül itt olvasható interjúnkból. Hogy miként hangzanak a csehovi sorok a híres operettsztár szájából (Oszvald Marika Arkagyinát adja), az viszont csak az Átrium Film-Színházban derül ki a Kultúrbrigád Fehér Balázs Benő által rendezett produkciójában.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.