Ottlik radírja – szentimrevárosi barangolás

  • 2013. augusztus 30.

Snoblesse

Gazdagítsa kognitív kartográfiáját! A Hosszúlépés Ottlik-sétájával megteheti!
false

„Ki mondta, hogy csak a 100. születésnapot lehet ünnepelni? Sétánkat Ottlik születésének 101. évfordulójára időzítettük, bejárjuk gyerekkorának szentimrevárosi helyszíneit, írásait felolvasva nézzük meg, hogy fest ma egykori lakóháza, milyenek az iskolái, a papírkereskedés, ahonnan radírt próbált lopni, vagy a nádas, ahol Halász Petárral vigvamot épített” - mondta el a Narancsnak Merker Dávid sétavezető, hogy mi várható a Hosszúlépés kollektíva Ottlik-sétáján. A sétán részt vett beépített kritikusunk (a teljes szöveg itt) számos információval gazdagodott az írót gyerekkorában körülvevő úri középosztály mindennapjairól is: kiderült például, hogyan lehetett dajkája a másfél évesen félárván maradt Ottliknak, miközben a család nehezen élt, vagy miért kellett a magánelemiből az egyháznyira lévő községi iskolára váltania. Jelentkezés itt.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.