Mit akar a slam poetry? A kérdést már sokan és sokféleképpen igyekeztek megválaszolni – egy kiadós írás keretében mi is nekigyürkőzünk a feladatnak:
„A slam egyik nagy erénye, hogy képes megszólítani a tizen- és huszonéveseket, s nem csupán leköti őket, de megismerteti és megszeretteti velük az irodalmat. Teszi mindezt meglehetősen indirekt módon – bazmegekkel, rossz rapimitációkkal és egyéb »kúlságokkal« – és a lehető legjobb időben: egy olyan korban, amikor az olvasás egyre elavultabb befogadási formává kezd válni, s helyét az auditív tartalmak veszik át.”
Most, hogy tisztán látunk, jöjjenek a slam szempontjából örömteli tények:
| ||
A Radnóti Színház Pacalos pizza című estjén a színház négy művésze mellett négy slammer szólal meg a hazaszeretet, kötődés, elvágyódás témájában. A színészek klasszikus magyar verseken keresztül, míg a slammerek saját szövegeikben fogalmazzák meg gondolataikat a hazáról.
Színészek: Adorjáni Bálint, Gazsó György, Kováts Adél, Pál András
Slammerek: Kemény Zsófi, Bárány Bence, Gábor Tamás Indiana, Horváth Kristóf
