Pécs = Vaknyugat

  • 2013. június 3.

Snoblesse

A POSZT-on Martin McDonagh sokakat megihlető sikerdarabja.

Martin McDonaghnál nehezen találni felkapottabb színpadi szerzőt manapság, és ez esetben a hype teljességgel indokolt – még egy olyan kevésbé fajsúlyos darabban is, mint amilyennek a 2010-ben bemutatott A Behanding in Spokane bizonyult, akadt három-négy igen jó geg (és akadt egy Christopher Walken, aki elvitte a hátán az egész Broadway-előadást). A manapság inkább filmrendezőként (Erőszakik, A hét pszichopata és a Si-cu) aktív és tarantinóul igen jól beszélő művész a kilencvenes évek második felében indította színpadi munkásságát olyan nálunk is játszott darabokkal, mint a Leenane szépe, a Kripli, a Koponya Connemarában, vagy az 1997-es Vaknyugat (leánykori nevén The Lonesome West). És akit még ez sem győzött meg a szerző népszerűségéről, az most figyeljen, mert a pesti színházak immár nem egy, hanem két különböző produkcióban is játsszák a Vaknyugatot: nemrég Gothár Péter rendezésében mutatták be a darabot az Átrium Film-Színházban, a Tháliában viszont Bérczes László értelmezésében és a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában látható az isten háta mögött békétlenül éldegélő és egymás nagybani izélgetésére felesküdött ír testvérpár, Coleman és Valene története. Ma délután a Bérczes-verzió látható a Pécsi Országos Színházi Találkozón.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.