Péter Kata – előadja a Máté-osztály

  • 2012. július 24.

Snoblesse

Máté Gábor hajdani növendékeiről szól az előadás. Ezúttal Péter Katát veszik górcső alá az osztálytársak.


Máté Gábor és Horvai István 2004-ben végzett színészosztálya minden évben készít egy előadást, melyhez egyetlen más előadás sem fogható a színházi kínálatból. Ezek az előadások ugyanis magukról az előadókról szólnak, minden évben más-más osztálytársról szól a zsámbéki produkció. A nagy nyilvánosság előtti élveboncoláson eddig Járó Zsuzsa, Szandtner Anna, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt és Mészáros Máté esett át, idén pedig Péter Katát rendezi előadássá az Alkal/Máté Színésztrupp tagjaival, azaz egykori növendékeivel Máté Gábor. S hogy mi is az értelme az évek óta futó projektnek, arra a sorozat indulásakor készített interjúban (a teljes szöveg itt) maga az osztályfőnök adta meg a választ: „Engem érdekel, hogyan tudok a »színház mellettiségből« színházat csinálni. Hogyan lehet tágítani például a nézői befogadást is, azaz érdekel a kérdés: mit nevezünk ma színháznak? Kiderült az évek során, hogy ennek a társulatnak a tagjait így együtt csak ők maguk érdeklik. Ők igazából egymásra és önmagukra fogékonyak. Vagyis nekem egy olyan tervvel kell előállnom minden évben, amelyről biztosan tudom, hogy annak megvalósításában fogunk tudni egymásról beszélni.” Hát, tessék, ez az értelme. (A Péter Katák 20:00-kor kezdődnek)

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.