Placcc Fesztivál: One in One

  • 2013. szeptember 18.

Snoblesse

Nonstop lakásszínház egy igazi szerelmespárral.
false

Ritkaságszámba menő jelenségnek lehetnek tanúi a One in One szobaszínház nézői: egy József Attila utcai ingatlanban egy igazi szerelmespárt figyelhetnek meg testközelből. Ez már önmagában egy kisebbfajta szenzáció, de a helyzet még ennél is izgalmasabb (mi lehet ennél izgalmasabb?!), a szóban (és lakásban) forgó szerelmespár ugyanis egy holland–olasz vegyes páros, akik Budapesten költöztek össze a szép, közös jövő reményében. Malu Peeters holland hangdesignerről és David Power olasz színészről van szó: a lakáskulcsot éppúgy keresgélik, mint nemzeti identitásukat.  Nonstop lakásszínházukban az ő mindennapjaikból láthatunk előadást. Szeptember 24-től 27-ig mindennap reggel 8.00-tól.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.