Possible Side Fx I. – Jason Laidback

  • 2013. április 18.

Snoblesse

Az angol klubélet egyik veterán legendája a lejátszók mögött, magyar basszusharcosokkal és számtalan szájgéppel körítve.


Egy új elektronikus zenei partisorozat (Possible Side Fx) nyitányaként most olyan stílusoké lesz a főszerep (hogy csak a napjainkban hellyel-közzel felkapott trapet vagy a grime-ot említsük), amelyek összekötő kapcsot jelentenek a hiphop és a szintetikus, döngölős tánczenék között. S ehhez keresve sem találhattak volna jobb alanyt, mint Jason Laidbacket (eredeti nevén Jason Cohent), aki régóta aktív és kreatív tagja a brit elektronikus tánczenei szcénának. Először még Skin Up néven gazdagította néhány maxival a kora kilencvenes évek savban úszó hardcore-rave világát, ám az évtized közepén (már Laidback néven) az új breakbeathullám egyik legkarakteresebb arcává vált: két figyelemre méltó album és számtalan remek, ma is élvezettel hallgatható maxi (no meg a kötelező remixek) született eme korszak gyümölcseként (valamennyi a már nem létező, legendás Bolshi kiadónál jött ki). 2003-tól kezdve a producerzseni Robin 12tree oldalán, Slyde néven gyártottak jobbnál jobb maxikat (majd 2008-ban egy egész albumot) a Finger Lickin’-nek – zsíros ütemekkel sűrített, elektrofunk beütésű breakbeatben talán nem is volt náluk jobb a piacon. Az utóbbi években új, eklektikus lemezlovasi filozófiájának megfelelően Jason Laidback szettjeiben egymás mellett figyel a dubstep, a drum&bass, a UK garage, a trap, a grime, breakbeat és a house – mindegy, csak jó vastag basszus legyen benne. Erőfeszítését erősíti a nemzetközi MC-kollektíva – mindenekelőtt  a Freestylersből ismert MC SirReal, továbbá Manners és Kwarms nevű, szintén brit kollégái (valamint hazai oldalról a jamaicai patois-t anyanyelvi szinten beszélő MC Columbo). Magyarok nélkül amúgy sem volna teljes a rendezvény – hazulról Cadik, Wondawulf, Gumilap és Senza tolják majd a bíteket.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.