Ramones Mania

  • 2014. szeptember 5.

Snoblesse

Tommy Ramone-emlékest.

„Meghalt Erdélyi Tamás, azaz Tommy Ramone, aki a Ramones dobosaként úgy 2 millió zenészre gyakorolt felbecsülhetetlen hatást. Büszkék vagyunk és szomorúak” – írtuk nekrológunkban, s így folytattuk:

false

Erdélyi Tamás Budapesten született, és itt is élt egészen négyéves koráig. A Toldi mozi felett laktak – egy értelmes fővárosban a minimum egy büszkén csillogó márványtábla lenne az első gyermekévek színterén, ha már arra nincs reális esély, hogy közteret nevezzenek el róla, mint Joey Ramone-ról Manhattan déli szegletében. Pedig megérdemelné, hisz mégiscsak ő volt a XX. század egyik legismertebb magyar művésze.

Családjával együtt 1956-ban hagyta el az országot. New Yorkba költöztek: Tamás, a későbbi Tommy itt cseperedett fel: dobolni tanult és stúdiós szakelemnek készült, 18 évesen már Hendrix egyik lemezén dolgozott. A Ramonesba 1974-ben, 22 évesen szállt be, a többi pedig maga a (punk)rocktörténelem – a 10 leghivatkozottabb rockzenekar egyike született ekkor meg...

Mit is mondhatnánk még? Talán csak annyit, hogy Greff András írása itt olvasható, a Tommy Ramone-emlékestre pedig a Dürer kertben kerül sor.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.