„Kipróbálnám a country műfajt” - Natalie Dimanovski énekes

  • rés a présen
  • 2014. szeptember 5.

Snoblesse

Szeptember 13-án, G3 néven nyit újra a Gödör Klub a Király utcában: a Garbo a Hello Hurricane és a Spacesh!t társaságában lép fel.

rés a présen: Mióta létezik, és ki hívta életre a Garbo formációt?

Natalie Dimanovski: A Garbo a kilencvenes években alakult Debrecenben, az évtized második felében két angol nyelvű gitárpopalbumot is megjelentettek (Li’s Garden, Above The Boulevard), és turnéztak Nyugat-Európában. A kétezres évek elején új felállással játszottak – például a Szigeten és az A38 hajón –, de filmzenéket is írtak. Most új gitárossal (Jászberényi István), de a régi tagokkal (Zech Gábor – basszusgitár, Jéger Attila – billentyűs hangszerek, Kónya Ábel – dob) működik a zenekar, a stílus pedig elmozdult az electro/space disco felé. Tavaly tavasszal hallottam egy felvételt tőlük, és nagyon megtetszett. Épp énekesnőt kerestek, így azóta együtt dolgozunk.

false

rap: Milyen zenei háttérrel érkeztél?

ND: Beloianniszban nőttem fel (makedón–görög–magyar falu), ami csodálatos zenei kultúrát adott nekem. Sokáig görög néptáncoltam, és mivel szívesen énekeltem is, Pletser István felfigyelt rám. Vele kezdtem a pályafutásomat a Pyrgos görög néptáncegyüttesben-zenekarban mint énekes. Négy év után elváltak útjaink, és Dunaújvárosban folytattam mint lázadó tinédzser, ott a barátaimmal megalapítottuk a Solarcube nevű drum and bass zenekart. Ezzel párhuzamosan James Cage barátom chill house zenéire énekeltem, és teszem ezt a mai napig. A görög népzenétől sokáig nehezen vonatkoztattam el. Kelemen Angelika tanított meg önállóan bánni a hangokkal. Budapesten 19 évesen ismertem meg az Óperentzia zenekart. A mai napig együtt vagyunk. Közreműködtem a Beat Dis zenekarban, Darvas Benedekkel egy bábszínházi darab zenéjét szereztük (Amália álma), ami még inkább belebolondított a zenébe. Egy alkalommal az Óperentziával koncerteztünk Nyíregyházán, majd Debrecenbe utaztam, mert az ismerőseim stúdiófelvételt készítettek Farkas Zoltánnál. Ő mutatta nekem a Garbo What you hold on to című számát, amibe azonnal beleszerettem. Alig vártam, hogy a zenekar befejezze a munkát. Bár már reggel volt, sikerült rávennem Zolit, hogy felénekelhessek egy tesztverziót. Ezt a felvételt hallgatták meg a Garbo tagjai, és annyira tetszett nekik, hogy pár hét múlva már együtt próbáltunk. A zene végigköveti az életemet, és nem is tervezem másképp.

rap: Vannak példaképeid?

ND: Nagy kedvenceim: Erykah Badu, Róisín Murphy, Ella Fitzgerald, Besh o droM, Cypress Hill, Slayer, Bonobo, Hiperkarma, Infected Mushroom, Ott, Velvet Underground, Michael Jackson, Lajkó Félix… Kedvenc énekesem, jó barátom is egyben: Bodóczy Zoltán Undos a Grand Mexican Warlockból, aki megmondta a tutit, ha elmegy a hangom: ami nem megy, azt erőltetni kell…

rap: Mikor láthatjuk a Garbo zenekart?

ND: Szeptember 13-án, G3 néven nyit újra a Gödör Klub a Király utcában, itt lépünk fel két vendég – a Hello Hurricane és a Spacesh!t – társaságában. A műsor gerincét az új, energikus popszámok alkotják, de néhány régi dalt is hallhat majd a közönség.

rap: Mik az őszi terveid?

ND: A Garbo új dalaiból készült stúdiófelvételek hamarosan elkészülnek, ezeket az online megjelenés mellett rádiókba szánjuk, és klipet is forgatunk. Legfrissebb projektemmel, az Energy Workersszel pedig október 24-én, a G3-ban koncertezünk, a Khamsatribe zenekarral fűszerezve az estét.

rap: Ha lehetőséged volna választani, hogy egy világsztárral duót énekelhetsz, kivel lépnél fel szívesen?

ND: Dan Tyminskivel kipróbálnám a country műfajt, de Bajkát sem utasítanám el.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.