„Kipróbálnám a country műfajt” - Natalie Dimanovski énekes

  • rés a présen
  • 2014. szeptember 5.

Snoblesse

Szeptember 13-án, G3 néven nyit újra a Gödör Klub a Király utcában: a Garbo a Hello Hurricane és a Spacesh!t társaságában lép fel.

rés a présen: Mióta létezik, és ki hívta életre a Garbo formációt?

Natalie Dimanovski: A Garbo a kilencvenes években alakult Debrecenben, az évtized második felében két angol nyelvű gitárpopalbumot is megjelentettek (Li’s Garden, Above The Boulevard), és turnéztak Nyugat-Európában. A kétezres évek elején új felállással játszottak – például a Szigeten és az A38 hajón –, de filmzenéket is írtak. Most új gitárossal (Jászberényi István), de a régi tagokkal (Zech Gábor – basszusgitár, Jéger Attila – billentyűs hangszerek, Kónya Ábel – dob) működik a zenekar, a stílus pedig elmozdult az electro/space disco felé. Tavaly tavasszal hallottam egy felvételt tőlük, és nagyon megtetszett. Épp énekesnőt kerestek, így azóta együtt dolgozunk.

false

rap: Milyen zenei háttérrel érkeztél?

ND: Beloianniszban nőttem fel (makedón–görög–magyar falu), ami csodálatos zenei kultúrát adott nekem. Sokáig görög néptáncoltam, és mivel szívesen énekeltem is, Pletser István felfigyelt rám. Vele kezdtem a pályafutásomat a Pyrgos görög néptáncegyüttesben-zenekarban mint énekes. Négy év után elváltak útjaink, és Dunaújvárosban folytattam mint lázadó tinédzser, ott a barátaimmal megalapítottuk a Solarcube nevű drum and bass zenekart. Ezzel párhuzamosan James Cage barátom chill house zenéire énekeltem, és teszem ezt a mai napig. A görög népzenétől sokáig nehezen vonatkoztattam el. Kelemen Angelika tanított meg önállóan bánni a hangokkal. Budapesten 19 évesen ismertem meg az Óperentzia zenekart. A mai napig együtt vagyunk. Közreműködtem a Beat Dis zenekarban, Darvas Benedekkel egy bábszínházi darab zenéjét szereztük (Amália álma), ami még inkább belebolondított a zenébe. Egy alkalommal az Óperentziával koncerteztünk Nyíregyházán, majd Debrecenbe utaztam, mert az ismerőseim stúdiófelvételt készítettek Farkas Zoltánnál. Ő mutatta nekem a Garbo What you hold on to című számát, amibe azonnal beleszerettem. Alig vártam, hogy a zenekar befejezze a munkát. Bár már reggel volt, sikerült rávennem Zolit, hogy felénekelhessek egy tesztverziót. Ezt a felvételt hallgatták meg a Garbo tagjai, és annyira tetszett nekik, hogy pár hét múlva már együtt próbáltunk. A zene végigköveti az életemet, és nem is tervezem másképp.

rap: Vannak példaképeid?

ND: Nagy kedvenceim: Erykah Badu, Róisín Murphy, Ella Fitzgerald, Besh o droM, Cypress Hill, Slayer, Bonobo, Hiperkarma, Infected Mushroom, Ott, Velvet Underground, Michael Jackson, Lajkó Félix… Kedvenc énekesem, jó barátom is egyben: Bodóczy Zoltán Undos a Grand Mexican Warlockból, aki megmondta a tutit, ha elmegy a hangom: ami nem megy, azt erőltetni kell…

rap: Mikor láthatjuk a Garbo zenekart?

ND: Szeptember 13-án, G3 néven nyit újra a Gödör Klub a Király utcában, itt lépünk fel két vendég – a Hello Hurricane és a Spacesh!t – társaságában. A műsor gerincét az új, energikus popszámok alkotják, de néhány régi dalt is hallhat majd a közönség.

rap: Mik az őszi terveid?

ND: A Garbo új dalaiból készült stúdiófelvételek hamarosan elkészülnek, ezeket az online megjelenés mellett rádiókba szánjuk, és klipet is forgatunk. Legfrissebb projektemmel, az Energy Workersszel pedig október 24-én, a G3-ban koncertezünk, a Khamsatribe zenekarral fűszerezve az estét.

rap: Ha lehetőséged volna választani, hogy egy világsztárral duót énekelhetsz, kivel lépnél fel szívesen?

ND: Dan Tyminskivel kipróbálnám a country műfajt, de Bajkát sem utasítanám el.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.