Roger Waters: The Wall

  • 2013. augusztus 22.

Snoblesse

Téglák, sorakozó! Épül a Fal a volt Népstadionban.
false

A Narancs könnyűzenei szakírója imigyen tépelődött két évvel ezelőtt: „Most akkor Arcade Fire Wiesenben vagy Roger Waters az Arénában – ez volt a nap nagy kérdése. Előbbi mellett szólt a tavalyi év albuma (The Suburbs) és az állítólag szenzációs koncertek, utóbbi mellett meg minden idők egyik legjobb lemeze, a The Wall, na és a várhatóan lenyűgöző show az összes létező bombasztikus elemmel, illetve egy kicsit még annál is többel. A választás végül az egykori Pink Floyd-vezérre esett, de persze maradtak kételyek. Nem lesz túl didaktikus? Nem fog bénán énekelni? Nem nyomja agyon a látvány a zenét? Pótolható-e David Gilmour? A végére legalább két kérdésre lett »nem« a válasz.” Hogy pontosan hova is estek azok a 2011-es „nem”-ek, kiderül a kolléga írásából, mindenki másnak pedig kellemes tépelődést kívánunk a 2013-as budapesti Roger Waters-koncert előtt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.