| ||
Rufus Wainwright törekvése, hogy összebékítse a klasszikus popot, a komolyzenei idézeteket és az operákba illő excentrikusságot, kész katasztrófát is eredményezhetett volna, ám ehelyett egy szolidan sikeres, több mint egy évtizede megbízhatóan ívelő karrierhez juttatta a folkzenészi családból származó, kanadai-amerikai trubadúrt. 1998-as felbukkanása óta a most 40 éves zenész írt már rokokósan frivolan hangszerelt slágereket, operát vagy épp gyászdalokat Shakespeare-szonettekre, legutóbb pedig a 70-es éveket idézte meg igazán figyelemre méltó módon (vonatkozó interjúnk itt, kritikánk pedig itt olvasható). A Művészetek Palotájának színpadára a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében egyedül érkezik, de nem kell aggódni: Rufus Wainwright van akkora kaliber, hogy gond nélkül megtöltse saját aurájával (és egyedi hangjával) ezt a teret és színpadot.
