Scuba az A38-on

  • 2014. április 1.

Snoblesse

Április négyről szóljon az ének – no meg a dübörgő basszusok.

Scuba, vagyis Paul Rose londoni születésű dj/producer/szervező minimum 2003 óta megkerülhetetlen alakja a brit és nemzetközi elektronikus tánczenének. Ekkor alapította saját, kezdetben főleg dubstep és UK garage vonalon utazó kiadóját, a Hotflush Recordingsot, melyet máig is az egyik úttörő bass music címkeként tartanak számon (e remek 2011-es kompilációs album pompás ízelítőt kínál kiadványaiból).

false

2007-ben hagyta faképnél Londont, s ekkor a világ másik elektronikus zenei központjába, Berlinbe költözött – mi tagadás, az ottani zenészközösségben való jelenléte, például Berghain-béli klubestjei később is sokat formálták zenei stílusát. Első albuma, a 2008-as (dub-)technobeütésű, de még a dubstep univerzumon belül maradó Mutual Antipathy, melyet 2010-ben talán eddigi fő műve, az elegánsan eklektikus, house-t, technót, bass musicot (és cseppnyi jungle-t) elegyítő Triangulation követett. Egy remek 2011-es DJ-Kicks mixet, illetve válogatást követte számos remek maxi (hogy csak az esetében formabontó Adrenalin EP-t említsük), no meg a 2012-es Personality, eleddig utolsó albuma: ez utóbbi vad, burjánzó és rendkívül szórakoztató stíluskavalkád, mely a nyolcvanas évek elektrofunkját és a kilencvenes évek korai tech/house/breakbeat partizenéjét dolgozta bele a léha jelenkor e-tánczenei világába. Mindeközben könnyen dekódolható alteregójában, amelyet SCB néven ismer a világ, egy sokkal keményebb, technocentrikusabb Paul Rose-t tisztelhetünk (ha az eddigiek nem bizonyították volna kellőképpen a sokoldalúságát).

E ponton ismét le kell írnunk: Scuba zenéje olyan, mint egy durva hátvéd – rögtön lábra megy!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.