Scuba az A38-on

  • 2014. április 1.

Snoblesse

Április négyről szóljon az ének – no meg a dübörgő basszusok.

Scuba, vagyis Paul Rose londoni születésű dj/producer/szervező minimum 2003 óta megkerülhetetlen alakja a brit és nemzetközi elektronikus tánczenének. Ekkor alapította saját, kezdetben főleg dubstep és UK garage vonalon utazó kiadóját, a Hotflush Recordingsot, melyet máig is az egyik úttörő bass music címkeként tartanak számon (e remek 2011-es kompilációs album pompás ízelítőt kínál kiadványaiból).

false

2007-ben hagyta faképnél Londont, s ekkor a világ másik elektronikus zenei központjába, Berlinbe költözött – mi tagadás, az ottani zenészközösségben való jelenléte, például Berghain-béli klubestjei később is sokat formálták zenei stílusát. Első albuma, a 2008-as (dub-)technobeütésű, de még a dubstep univerzumon belül maradó Mutual Antipathy, melyet 2010-ben talán eddigi fő műve, az elegánsan eklektikus, house-t, technót, bass musicot (és cseppnyi jungle-t) elegyítő Triangulation követett. Egy remek 2011-es DJ-Kicks mixet, illetve válogatást követte számos remek maxi (hogy csak az esetében formabontó Adrenalin EP-t említsük), no meg a 2012-es Personality, eleddig utolsó albuma: ez utóbbi vad, burjánzó és rendkívül szórakoztató stíluskavalkád, mely a nyolcvanas évek elektrofunkját és a kilencvenes évek korai tech/house/breakbeat partizenéjét dolgozta bele a léha jelenkor e-tánczenei világába. Mindeközben könnyen dekódolható alteregójában, amelyet SCB néven ismer a világ, egy sokkal keményebb, technocentrikusabb Paul Rose-t tisztelhetünk (ha az eddigiek nem bizonyították volna kellőképpen a sokoldalúságát).

E ponton ismét le kell írnunk: Scuba zenéje olyan, mint egy durva hátvéd – rögtön lábra megy!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.