Scuba az A38-on

  • 2014. április 1.

Snoblesse

Április négyről szóljon az ének – no meg a dübörgő basszusok.

Scuba, vagyis Paul Rose londoni születésű dj/producer/szervező minimum 2003 óta megkerülhetetlen alakja a brit és nemzetközi elektronikus tánczenének. Ekkor alapította saját, kezdetben főleg dubstep és UK garage vonalon utazó kiadóját, a Hotflush Recordingsot, melyet máig is az egyik úttörő bass music címkeként tartanak számon (e remek 2011-es kompilációs album pompás ízelítőt kínál kiadványaiból).

false

2007-ben hagyta faképnél Londont, s ekkor a világ másik elektronikus zenei központjába, Berlinbe költözött – mi tagadás, az ottani zenészközösségben való jelenléte, például Berghain-béli klubestjei később is sokat formálták zenei stílusát. Első albuma, a 2008-as (dub-)technobeütésű, de még a dubstep univerzumon belül maradó Mutual Antipathy, melyet 2010-ben talán eddigi fő műve, az elegánsan eklektikus, house-t, technót, bass musicot (és cseppnyi jungle-t) elegyítő Triangulation követett. Egy remek 2011-es DJ-Kicks mixet, illetve válogatást követte számos remek maxi (hogy csak az esetében formabontó Adrenalin EP-t említsük), no meg a 2012-es Personality, eleddig utolsó albuma: ez utóbbi vad, burjánzó és rendkívül szórakoztató stíluskavalkád, mely a nyolcvanas évek elektrofunkját és a kilencvenes évek korai tech/house/breakbeat partizenéjét dolgozta bele a léha jelenkor e-tánczenei világába. Mindeközben könnyen dekódolható alteregójában, amelyet SCB néven ismer a világ, egy sokkal keményebb, technocentrikusabb Paul Rose-t tisztelhetünk (ha az eddigiek nem bizonyították volna kellőképpen a sokoldalúságát).

E ponton ismét le kell írnunk: Scuba zenéje olyan, mint egy durva hátvéd – rögtön lábra megy!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.