| ||
Séraphine Louis a naiv művészet jeles francia amatőrjeként vonult be a művészettörténetbe, és gyógyíthatatlan esetként, elborult elmével az elmegyógyintézetbe – a válaszokra, hogy mi is történt e két bevonulást megelőzően, tovább nem kell várni. A filmkészítők elsősorban nem a művészettörténészekre gondoltak, hanem azokra, akik soha nem hallottak még a fákhoz beszélő, mezítlábas házvezetőnőről, aki kenyérkeresői teendői letudtával, szerény senlis-i lakhelyére hazatérve kezdett nap mint nap lázas alkotásba. Mintegy isteni sugallatra, énekléshez hasonlító hangok közepette vitte fel florális látomásait nehezen összespórolt vásznaira, melyekhez később Wilhelm Uhde, a naiv művészetnek nevet adó művészettörténész támogatásával már könnyebben hozzájutott… Azt nem áruljuk el, hogy kritikusunk hány csillagra taksálta Martin Provost nagy műgonddal elkészített filmjét (kritikánk – csak saját felelősségre - itt olvasható), de kedvcsinálóképpen annyit még elmondhatunk, hogy a címszerepet alakító Yolande Moreau gyakorlatilag végignyerte 2008 fesztiváljait, s a legjobb színésznőnek járó César-díjat is megkapta alakításáért.
