Retek Filmklub: A gyilkos kondom

  • 2013. szeptember 23.

Snoblesse

A gyilkos kondom útja leharapott testrészekkel van kikövezve.
false

1996-ban jó évet zárt a filmművészet; az év filmje A függetlenség napja volt, Arnold Schwarzenegger karácsonyi családi vígjátékban bolondozott, s hogy még egy fontos, ugyancsak német ajkú alkotókhoz köthető produkciót említsünk, ez volt az év, amikor mozikba került A gyilkos kondom című német produkció. A méltán elfeledett, de a Retek Filmklub által felkarolt mű egy leharapott pénisz körül bonyolódik, s talán ennyi elég is a tartalomismertetésből – aki kedveli a műfajt, annak ott a helye az exploitation és trash filmek szépségeit bemutató filmklub újabb estjén, ahol a kérdéses dolgozat mellett a Piranhaconda című gyöngyszem (aki nem tudná: a Sharktopus folytatása!)  is megtekinthető.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.