rés a présen: Kinek az ötlete volt a Brit Floyd formáció, illetve hogy a Space and Time show keretében megidézzétek a Pink Floydot?
Damian Darlington: Valójában az én ötletem volt 2010-ben, és onnan jött, hogy már sok éve benne voltam egy másik tribute zenekarban, az Australian Pink Floyd Show-ban, illetve játszottam a Pink Floyd zenéjét más felállásokban is, de valahogy másképp szerettem volna csinálni ennyi idő után. Nem a külsőségekre, hanem a zene lehető legtökéletesebb átadására akartam figyelni.
rap: Kiket hívtál meg ebbe a műsorba?
DD: Sok zenésszel játszottam az előző produkciókban, és igen képességes zenészeknek tartom őket. A produkció tagjai: Rob Stringer és Thomas Ashbrook billentyűsök, Ian Cattel basszusgitáros, Edo Scordo gitáros és Arran Ahmun dobos. Van öt háttérénekesnőnk és egy nagyszerű hangmérnökünk. A háttérben dolgozó emberek is eléggé értenek a dolgukhoz, iszonyú fontos szerepük van abban, hogy jól szóljon minden, és közben látványos is legyen a műsor.
| ||
rap: Hány helyen jártatok az elmúlt öt évben? Vagy könnyebb volna úgy válaszolni, hogy hány helyen nem?
DD: Hát, jóformán bejártuk a világot. Európa minden országában voltunk, Amerika és Kanada nagyvárosaiban és Dél-Amerikában. A Közel-Keletet is igyekeztünk szórakoztatni, nemrég voltunk Libanonban.
rap: Volt olyan koncert, ami kirívóan emlékezetes?
DD: A Red Rocks Amphitheatre Coloradóban. Elképesztő tér azokkal a hatalmas sziklákkal. Minden fontos zenekar játszott itt, a Beatles is, történelmi hely.
rap: Állandó a program, vagy vannak változtatások?
DD: A számok listája változik, de a népszerűbb albumokról játszunk, Dark Side of the Moon, Wish You Were Here, The Wall és így tovább. De minden fontos, ami reprezentálja a zenekart, az első albumtól az utolsóig, mert a lehető leghitelesebben szeretnénk bemutatni a Pink Floyd életművét.
rap: Te magad a zenekar melyik korszakát kedvelted a legjobban?
DD: A The Wall lemezt hallgatva ismertem meg a Pink Floydot, így ez a kedvencem, de az 1978-as The Final Cut is nagyon fontos nekem, mert azzal zárul a Roger Waters-korszak, és előtérbe kerül David Gilmour.
rap: Aki a kedvenced, hiszen az ő szerepét viszed a show-ban. Milyen érzés ez? Törekszel a tökéletességre?
DD: A gitárt és a hozzá tartozó kiegészítőket tekintve adott a hagyomány, azt nem nehéz követni, de nem másolhatom David Gilmourt, mert akkor nem vinnék semmi egyénit a műsorba, amit pedig muszáj, hiszen amúgy is nagyon kötött a koncepció, nem enged túl nagy teret a zenészeknek. Gilmour egyébként sosem volt annyira elfoglalva a technikával, inkább az előadásmódja a lenyűgöző.
rap: Mitől ilyen fontos zenekar a Pink Floyd?
DD: Olyan minőségi zenét csinálnak, olyan találmányaik voltak, olyan dolgokat fedeztek fel, ami addig nem volt. Egy csomó zenekar és album sem volna, ha ők nem lennének. Nem biztos, hogy a klasszikus művekhez kell a zenéiket hasonlítani, de lehet, hogy még száz év múlva is lesznek tribute zenekaraik.
rap: Mikor vagy elégedett egy-egy koncerttel a turné során?
DD: Ha a közönség elégedett, akkor én is. Remélem, ez így lesz a Budapest Sportarénában is november 8-án.
rap: Mire készüljön a budapesti közönség?
DD: Egy Pink Floyd zene- és látványtörténeti áttekintésre az 1967-es első albumuktól a tavaly megjelent The Endless Riverig.
