„Száz év múlva is lesznek tribute zenekaraik” - Damian Darlington gitáros-énekes

  • rés a présen
  • 2015. október 22.

Snoblesse

November 8-án hatalmas show-t ad a Brit Floyd a Sportarénában.

rés a présen: Kinek az ötlete volt a Brit Floyd formáció, illetve hogy a Space and Time show keretében megidézzétek a Pink Floydot?

Damian Darlington: Valójában az én ötletem volt 2010-ben, és onnan jött, hogy már sok éve benne voltam egy másik tribute zenekarban, az Australian Pink Floyd Show-ban, illetve játszottam a Pink Floyd zenéjét más felállásokban is, de valahogy másképp szerettem volna csinálni ennyi idő után. Nem a külsőségekre, hanem a zene lehető legtökéletesebb átadására akartam figyelni.

rap: Kiket hívtál meg ebbe a műsorba?

DD: Sok zenésszel játszottam az előző produkciókban, és igen képességes zenészeknek tartom őket. A produkció tagjai: Rob Stringer és Thomas Ashbrook billentyűsök, Ian Cattel basszusgitáros, Edo Scordo gitáros és Arran Ahmun dobos. Van öt háttérénekesnőnk és egy nagyszerű hangmérnökünk.  A háttérben dolgozó emberek is eléggé értenek a dolgukhoz, iszonyú fontos szerepük van abban, hogy jól szóljon minden, és közben látványos is legyen a műsor.

false

rap: Hány helyen jártatok az elmúlt öt évben? Vagy könnyebb volna úgy válaszolni, hogy hány helyen nem?

DD: Hát, jóformán bejártuk a világot. Európa minden országában voltunk, Amerika és Kanada nagyvárosaiban és Dél-Amerikában. A Közel-Keletet is igyekeztünk szórakoztatni, nemrég voltunk Libanonban.

rap: Volt olyan koncert, ami kirívóan emlékezetes?

DD: A Red Rocks Amphitheatre Coloradóban. Elképesztő tér azokkal a hatalmas sziklákkal. Minden fontos zenekar játszott itt, a Beatles is, történelmi hely.

rap: Állandó a program, vagy vannak változtatások?

DD: A számok listája változik, de a népszerűbb albumokról játszunk, Dark Side of the Moon, Wish You Were Here, The Wall és így tovább. De minden fontos, ami reprezentálja a zenekart, az első albumtól az utolsóig, mert a lehető leghitelesebben szeretnénk bemutatni a Pink Floyd életművét.

rap: Te magad a zenekar melyik korszakát kedvelted a legjobban?

DD: A The Wall lemezt hallgatva ismertem meg a Pink Floydot, így ez a kedvencem, de az 1978-as The Final Cut is nagyon fontos nekem, mert azzal zárul a Roger Waters-korszak, és előtérbe kerül David Gilmour.

rap: Aki a kedvenced, hiszen az ő szerepét viszed a show-ban. Milyen érzés ez? Törekszel a tökéletességre?

DD: A gitárt és a hozzá tartozó kiegészítőket tekintve adott a hagyomány, azt nem nehéz követni, de nem másolhatom David Gilmourt, mert akkor nem vinnék semmi egyénit a műsorba, amit pedig muszáj, hiszen amúgy is nagyon kötött a koncepció, nem enged túl nagy teret a zenészeknek. Gilmour egyébként sosem volt annyira elfoglalva a technikával, inkább az előadásmódja a lenyűgöző.

rap: Mitől ilyen fontos zenekar a Pink Floyd?

DD: Olyan minőségi zenét csinálnak, olyan találmányaik voltak, olyan dolgokat fedeztek fel, ami addig nem volt. Egy csomó zenekar és album sem volna, ha ők nem lennének. Nem biztos, hogy a klasszikus művekhez kell a zenéiket hasonlítani, de lehet, hogy még száz év múlva is lesznek tribute zenekaraik.

rap: Mikor vagy elégedett egy-egy koncerttel a turné során?

DD: Ha a közönség elégedett, akkor én is. Remélem, ez így lesz a Budapest Sportarénában is november 8-án.

rap: Mire készüljön a budapesti közönség?

DD: Egy Pink Floyd zene- és látványtörténeti áttekintésre az 1967-es első albumuktól a tavaly megjelent The Endless Riverig.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.