„Száz év múlva is lesznek tribute zenekaraik” - Damian Darlington gitáros-énekes

  • rés a présen
  • 2015. október 22.

Snoblesse

November 8-án hatalmas show-t ad a Brit Floyd a Sportarénában.

rés a présen: Kinek az ötlete volt a Brit Floyd formáció, illetve hogy a Space and Time show keretében megidézzétek a Pink Floydot?

Damian Darlington: Valójában az én ötletem volt 2010-ben, és onnan jött, hogy már sok éve benne voltam egy másik tribute zenekarban, az Australian Pink Floyd Show-ban, illetve játszottam a Pink Floyd zenéjét más felállásokban is, de valahogy másképp szerettem volna csinálni ennyi idő után. Nem a külsőségekre, hanem a zene lehető legtökéletesebb átadására akartam figyelni.

rap: Kiket hívtál meg ebbe a műsorba?

DD: Sok zenésszel játszottam az előző produkciókban, és igen képességes zenészeknek tartom őket. A produkció tagjai: Rob Stringer és Thomas Ashbrook billentyűsök, Ian Cattel basszusgitáros, Edo Scordo gitáros és Arran Ahmun dobos. Van öt háttérénekesnőnk és egy nagyszerű hangmérnökünk.  A háttérben dolgozó emberek is eléggé értenek a dolgukhoz, iszonyú fontos szerepük van abban, hogy jól szóljon minden, és közben látványos is legyen a műsor.

false

rap: Hány helyen jártatok az elmúlt öt évben? Vagy könnyebb volna úgy válaszolni, hogy hány helyen nem?

DD: Hát, jóformán bejártuk a világot. Európa minden országában voltunk, Amerika és Kanada nagyvárosaiban és Dél-Amerikában. A Közel-Keletet is igyekeztünk szórakoztatni, nemrég voltunk Libanonban.

rap: Volt olyan koncert, ami kirívóan emlékezetes?

DD: A Red Rocks Amphitheatre Coloradóban. Elképesztő tér azokkal a hatalmas sziklákkal. Minden fontos zenekar játszott itt, a Beatles is, történelmi hely.

rap: Állandó a program, vagy vannak változtatások?

DD: A számok listája változik, de a népszerűbb albumokról játszunk, Dark Side of the Moon, Wish You Were Here, The Wall és így tovább. De minden fontos, ami reprezentálja a zenekart, az első albumtól az utolsóig, mert a lehető leghitelesebben szeretnénk bemutatni a Pink Floyd életművét.

rap: Te magad a zenekar melyik korszakát kedvelted a legjobban?

DD: A The Wall lemezt hallgatva ismertem meg a Pink Floydot, így ez a kedvencem, de az 1978-as The Final Cut is nagyon fontos nekem, mert azzal zárul a Roger Waters-korszak, és előtérbe kerül David Gilmour.

rap: Aki a kedvenced, hiszen az ő szerepét viszed a show-ban. Milyen érzés ez? Törekszel a tökéletességre?

DD: A gitárt és a hozzá tartozó kiegészítőket tekintve adott a hagyomány, azt nem nehéz követni, de nem másolhatom David Gilmourt, mert akkor nem vinnék semmi egyénit a műsorba, amit pedig muszáj, hiszen amúgy is nagyon kötött a koncepció, nem enged túl nagy teret a zenészeknek. Gilmour egyébként sosem volt annyira elfoglalva a technikával, inkább az előadásmódja a lenyűgöző.

rap: Mitől ilyen fontos zenekar a Pink Floyd?

DD: Olyan minőségi zenét csinálnak, olyan találmányaik voltak, olyan dolgokat fedeztek fel, ami addig nem volt. Egy csomó zenekar és album sem volna, ha ők nem lennének. Nem biztos, hogy a klasszikus művekhez kell a zenéiket hasonlítani, de lehet, hogy még száz év múlva is lesznek tribute zenekaraik.

rap: Mikor vagy elégedett egy-egy koncerttel a turné során?

DD: Ha a közönség elégedett, akkor én is. Remélem, ez így lesz a Budapest Sportarénában is november 8-án.

rap: Mire készüljön a budapesti közönség?

DD: Egy Pink Floyd zene- és látványtörténeti áttekintésre az 1967-es első albumuktól a tavaly megjelent The Endless Riverig.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.