Shlomo Bar és a Habrera Hativeet

  • 2012. augusztus 21.

Snoblesse

Világzene Izraelből a Dohány utcai zsinagógában.


Világzene – ha léteznének még lemezboltok, Shlomo Bar és az általa vezetett Habrera Hativeet munkásságát alighanem ebben a szekcióban kellene keresni. A marokkói születésű zenész 1977-ben alapította meg együttesét, idestova tehát több mint három évtizede kísérletezik a keleti hagyományok és az afrikai szefárd keverékével, de idővel Bob Dylan és Miles Davis  öröksége is része lett az egyvelegnek. A 69 éves zenekarvezető-mindenes dalszerzői habitusához a bibliai idők éppoly közel állnak, mint az izraeli mindennapok – a dalok az együttes énekesével szoros együttműködésben születnek, a közös munkát pedig csak megkönnyít, hogy Shlomo Bar egy személyben zeneszerzője és énekese az együttesnek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.