Shlomo Bar és a Habrera Hativeet

  • 2012. augusztus 21.

Snoblesse

Világzene Izraelből a Dohány utcai zsinagógában.


Világzene – ha léteznének még lemezboltok, Shlomo Bar és az általa vezetett Habrera Hativeet munkásságát alighanem ebben a szekcióban kellene keresni. A marokkói születésű zenész 1977-ben alapította meg együttesét, idestova tehát több mint három évtizede kísérletezik a keleti hagyományok és az afrikai szefárd keverékével, de idővel Bob Dylan és Miles Davis  öröksége is része lett az egyvelegnek. A 69 éves zenekarvezető-mindenes dalszerzői habitusához a bibliai idők éppoly közel állnak, mint az izraeli mindennapok – a dalok az együttes énekesével szoros együttműködésben születnek, a közös munkát pedig csak megkönnyít, hogy Shlomo Bar egy személyben zeneszerzője és énekese az együttesnek.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.