Zsinagógakoncert: Rutkai Bori és a Specko Jedno

  • 2012. augusztus 21.

Snoblesse

Kigombolt snidlingben, ha felém támolyogsz – ilyen és még ilyenebb szövegekre lehet számítani, ha Rutkai Borié és a Specko Jednóé a színpad.


Egy, csak egy leány van talpon a magyar popban, aki éppoly hitelesen tud énekelni a szakszervezetis fiúról (a szakszervezetis fiú megtölti a bennem lakozó csészéket…), mint a Combinóról (Szakállas embrió, száguld a Combino…), sőt, az is remekül áll neki (lásd a lenti klipet), ha naponta elszív tíz-húsz imát (s a füstöt a szívén engedi át). Született már számos meghatározás arra nézve, hogy Rutkai Bori milyen műfajban is utazik (amikor épp nem Combinóval), de a legszellemesebbeket természetesen maga Rutkai Bori költötte, legutóbbi lemezük például tele volt whatevergreenszel, azaz édesmindegy szerenádokkal. A Rutkai Bori és a Specko Jedno által szabadalmaztatott melankolikus irónia ezúttal a Rumbach utcai zsinagógát tölti meg.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.