Space Színház: A felhő

  • 2012. március 28.

Snoblesse

Áldokumentarista krízisszínház.


Ó, azok a boldog békeidők – nem a 100 évvel ezelőttiek, hanem az 50 évvel ezutániak. Annyira boldogok ezek a békeidők, hogy 2062 embere már csak a történelemkönyvekből ismerheti a boldogtalanságot. Már ha lennének történelemkönyvek, mert 2062 embere rég elfelejtette a történelmet. Miért is érdekelné a múlt, amikor az ötven éve bekövetkezett nagy fordulat óta jólét és boldogság köszöntött az emberiségre. Egyedül a történeti múzeum őrzi a múltat; egy olyan installáció várja a látogatókat, mely tökéletesen szimulálja a 2012-es évet.  A múzeumi alkalmazottak korhű ruhákba öltözve mutatják be, hogyan élt az ember 2012-ben.  A felhő még négy másik nagyvárosban (Amszterdamban, Berlinben, Düsseldorfban, Brüsszelben) szimulálja a múltat – a Trafóban mindennap (április 3–4–5–6.) 20.00 órakor kezdődik a tárlatvezetés.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.