rés a présen: Most az van, hogy minél nagyobb neveket kell adni egy zenekarnak az Óriás óta?
Szendrői Csaba: Igen, sajnos a Bálna már nem fért bele a büdzsébe. Szegény tinik voltunk, amikor kellett a név. Talán Elefánt voltam előző életemben. Ráadásul az elefánt mindamellett, hogy robusztus és erős, szerető, gondoskodó alkat, aki magányosan hal meg. Ez már magában is jelképezi az emberi sorsot. A "Magányos" pedig egyébként az a dalunk, ami az egész történetünk origója. Ebből lett a Kodály method projekt által klip, a klipből a zenekar, abból a Kék szoba EP, majd a most megjelent Vérkeringő című nagylemez. A magánytól így el is jutottunk a szerelemig. Amit ez a két alapvető energia mozgat, az maga az Elefánt. Mindez másfél év munkája, és hat olyan emberé, akik szerelmesek a zenébe: Tóth András (gitár), Német Szabolcs (dob), Horváth Bence Ede (basszer), Kunert Péter (gitár), Kovács Zoltán (zongora) és én.
rap: Mi volt a zenei elgondolás az alakuláskor, és mennyit változott?
SZCS: Nem igazán volt, sőt most sincs leszögezve stílus, szerintem nem is lesz. Az első dalok Totya (Tóth Andris) és általam írt duettek, és néhány régebbi zenekaros darab újrahangszerelése volt. Kevés hazai zenekart hallgatunk, talán a korai Quimby az, ami mindnyájunknak közös pont a hazai könnyűzenéből. Tudatosság nincs ebben, talán Tom Waits hatása az összefüggés, vagy hogy erősek az utalásaink a korai stílusokra, valcerek, szvingek, dzsesszek, a cirkusz hangulat, a tánc és a szomorúság vegyületei a dalaink, érthető a párhuzam. Közben meg a nagylemez, azt hiszem, már nehezen hasonlítható egészében ehhez vagy ahhoz. Szűz billentyű nincs a zongorán. A lemez óta sokat foglalkozik velünk a sajtó, de a legjobban annak örülünk, hogy sok a koncert, és közöttük pedig írhatjuk az új dalokat.
rap: Szöveget írsz előbb, vagy a zene van kész?
SZCS: Változó. Általában Totya hoz egy zenei ötletet vagy én egy szöveget. A harmadik eset, hogy közös szabad zenélgetés közben valami megtetszik. Akkor azt kiragadjuk és körbeépítjük, amíg dal nem lesz belőle. Mindegyik folyamat nagyon izgalmas. A teremtés csodás dolog. Azt hiszem, ez az, ami miatt a zene más, mint a többi művészeti műfaj, hat ember egyszerre tud úgy közösen alkotni, hogy végig egy lélekkel gondolkodik és érez. Festeni például nehéz lenne így.
rap: Mi a Vérkeringő album története?
SZCS: A lemezpremiernél azt írtam, hogy "A Vérkeringő valamiféle engesztelő áldozat egy olyan világban, ahol a szerelem emberhúson él" - ezt most is tartom. A szerelem minden formájában meghatározza egy ember életét. A szerelem szerelme és gyűlölete ez a lemez. Pofon és csók.
rap: Mikor és hol láthatjuk a zenekart?
SZCS: Az "Elefántvonulás" további állomásai: május 19.: PAFE, június 16.: Bloomsday, Szombathely; június 20.: Fishing on Orfű; június 22. Százhalombatta stb.
rap: Milyen helyekre jársz, mi az, ami inspirál?
SZCS: Budapest egésze nagyon inspiráló. Az emberek, akik között élek nap mint nap, slammerek, költők, zenészek, barátok. És persze a zenekar maga. A közös munka. Nekem az igazi szórakozás, ha nem valami helyen bent, hanem valahol a Duna-parton vagy parkban vagy bárhol velük lehetek. Biztosan minden este történik valami, ami emlékezetes vagy megörökítést kívánó dolog. Ha más nem, akkor mondatok vagy gondolatok. Igyekszem a lehető legnyitottabb lenni mindenre. Sokat sétálok, rengeteget jegyzetelek, van a Balkánnak valami olyan romantikája, amit szerintem nem tapasztalnak meg azok, akik megtagadják vagy elszigetelik magukat a szagoktól, amik az utcákat jellemzik. Még akkor is, ha ez most érezhetően egy hanyatló szakasz, valamiféle megtisztulás előtt állunk.
