Az utolsó nagy mesterek egyike volt. Szerencsések voltunk, mert beszélhettünk vele – a Narancs munkatársa 2001-ben, Cannes-ban váltott szót a rendezővel:
Magyar Narancs: Kiknek a történeteiben talált önmagára?
Alain Resnais: Alain Robe-Grillet, Marguerite Duras, Jorge Semprun, Chris Marker, Agnes Jaoui, Jean-Pierre Bacri, hogy csak a legfontosabbakat említsem a múltból és a jelenből. Azt hiszem, van egy nagy félreértés velem kapcsolatban. Franciaországban és Európában mindmáig inkább a politikus, esztétizáló filmalkotót látják bennem.
| ||
MN: Hamis ez a kép?
AR: Nem hamis, de nem teljes.
MN: Mi tartozik a teljes képhez?
AR: Például az a rendező, aki éppúgy elkötelezettje a zenés műfajnak, a sanzonirodalomnak, az amerikai musicaleknek vagy éppen a klasszikus bulvárszínháznak, a sci-fi irodalomnak.
A teljes interjú itt olvasható, Alain Resnais utolsó filmje, a Szeretni, inni és énekelni pedig az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Frankofón Filmnapok keretében kerül vetítésre.
