Szín/játék – Múzeum+

  • 2012. május 1.

Snoblesse

Folytatódik a Múzeum+ sorozat: színházközpontú séták a Szépművészeti gyűjteményében.


A divattal kezdődött, a szerelemmel folytatódott, majd gasztro-pszicho irányba kanyarodott – mi sem természetesebb, mint hogy a színház a soron következő téma és rendező elv a Szépművészeti Múzeum+ sorozatában. A vendég ezúttal Alföldi Róbert, aki egy szintén művészetekkel foglalkozó másik közintézményből, a Nemzetiből ugrik át egy tárlatvezetésre, de nemcsak vele lehet képtárazni, hanem Virág Ágnessel is, aki a Régi Képtárban mutatja meg a tragédia és a komédia lenyomatait, míg Kevély Flóra a Múmiák testközelben kiállításon tart drámaközpontú vezetést. A színházról nem csak szó lesz; a Barokk csarnokban a Grund Színház adja elő külön erre az alkalomra készült improvizációs produkcióját. Lesz jelmezpróba a Márvány csarnokban (a Nemzeti Színház jelmezeiben lehet fényképezkedni), marionettbábu-készítés a Reneszánsz csarnokban, és lesz élő dzsessz és élő borkóstoló.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.