Szó és szaxofon: Grecsó és Dés

  • 2012. július 25.

Snoblesse

Egymásra rezonálnak: a zenész és az író a Művészetek Völgyében.


Fotó: Bulla Bea

Szó és szaxofon címszó alatt Esterházy Péter és Dés László szokott találkozni az irodalmat és a zenét egyaránt jól bíró színpadokon, a recept tehát – irodalom és zene, író és zenész közönségbarát párbeszéde – bevált, az új hozzávalót ezen az estén Grecsó Krisztián jelenti. A szerző idén AEGON Művészeti Díjat kapott 2011-ben megjelent, Mellettem elférsz című regényéért (kritikánk itt olvasható), melynek passzusaihoz ezen az estén Dés szaxofonja adja meg az alaphangot. Az író olvas, a zenész improvizál, a szó elszáll, de a szaxofon – remélhetőleg – megmarad.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.