Szvoren Edina az Oázisban

  • 2015. június 9.

Snoblesse

Az Európai Irodalmi Díj nyertesei a Szlovák Intézetben.

Idén többek között Szvoren Edina elbeszéléskötete, a Nincs, és ne is legyen (kritikánk a kötetről itt)  is megkapta a rangos Európai Irodalmi Díjat. Mi még jóval a díjkiosztó előtt beszélgettünk az írónővel:

false

 

Fotó: Németh Dániel

Magyar Narancs: A társadalmi problémák, a szociális érzékenység és a politikai témák bevonása az irodalmi műbe – ez most szinte divat. Hogy viszonyul ehhez?

Szvoren Edina: Minden téma társadalmi. Ami élő, eleven, nem tud nem az lenni. Nyilván lehet direktebben is művelni ezt, de az nekem nem annyira fekszik. Többek közt azért nem tudtam írni korábban, mert komoly problémám volt, hogy az írás miként tudna a valóságra vonatkozni anélkül, hogy annak egyes kijózanító elemei – olyan szavak, mint a Coca-Cola – megjelennének benne. De kijózanító nemcsak a prózaiság lehet, hanem akár egyfajta varázsosság vagy „történetesség” is. Ami az életben, úgymond, novella után kiált, abból nálam a legritkább esetben lesz mű. Az a kérdés, hogyan lehet kikerülni a túl prózai világot, a valóság azon részét, amely nem alkalmas arra, hogy fikcióvá váljon – és közben mégis nagyon erős világszerűséget létrehozni. Ez a problémám annyiban változott, hogy mára bővült a fikcionalizálható tárgyak, szituációk, karakterek és szavak köre. Apró lépésekkel tágítom a kört, egyre több minden belefér az írásaimba. Lehet, hogy egyszer még azt a szót is leírom, hogy parlament.

MN: Vannak további, konkrét tervei? Esetleg egy regény?

SZE: Alapvetően semmit nem tervezek, regényt végképp nem. Tárcanovellákat, tárca hosszúságú írásokat próbálok írni, erre alkalom is lesz a Népszabadságban – hátsó szándékom, hogy ebből egyszer valami kötet legyen. De nincs semmi különösebb tervem, teljesen nyitott vagyok: kíváncsian várom, mit fogok művelni.

Az immár európai irodalmi díjas szerző (a teljes interjú itt) a Szlovák Intézetben olvas fel az ugyancsak díjazott Svetlana Zuchova társaságában.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.