Idén többek között Szvoren Edina elbeszéléskötete, a Nincs, és ne is legyen (kritikánk a kötetről itt) is megkapta a rangos Európai Irodalmi Díjat. Mi még jóval a díjkiosztó előtt beszélgettünk az írónővel:
| ||
Magyar Narancs: A társadalmi problémák, a szociális érzékenység és a politikai témák bevonása az irodalmi műbe – ez most szinte divat. Hogy viszonyul ehhez?
Szvoren Edina: Minden téma társadalmi. Ami élő, eleven, nem tud nem az lenni. Nyilván lehet direktebben is művelni ezt, de az nekem nem annyira fekszik. Többek közt azért nem tudtam írni korábban, mert komoly problémám volt, hogy az írás miként tudna a valóságra vonatkozni anélkül, hogy annak egyes kijózanító elemei – olyan szavak, mint a Coca-Cola – megjelennének benne. De kijózanító nemcsak a prózaiság lehet, hanem akár egyfajta varázsosság vagy „történetesség” is. Ami az életben, úgymond, novella után kiált, abból nálam a legritkább esetben lesz mű. Az a kérdés, hogyan lehet kikerülni a túl prózai világot, a valóság azon részét, amely nem alkalmas arra, hogy fikcióvá váljon – és közben mégis nagyon erős világszerűséget létrehozni. Ez a problémám annyiban változott, hogy mára bővült a fikcionalizálható tárgyak, szituációk, karakterek és szavak köre. Apró lépésekkel tágítom a kört, egyre több minden belefér az írásaimba. Lehet, hogy egyszer még azt a szót is leírom, hogy parlament.
MN: Vannak további, konkrét tervei? Esetleg egy regény?
SZE: Alapvetően semmit nem tervezek, regényt végképp nem. Tárcanovellákat, tárca hosszúságú írásokat próbálok írni, erre alkalom is lesz a Népszabadságban – hátsó szándékom, hogy ebből egyszer valami kötet legyen. De nincs semmi különösebb tervem, teljesen nyitott vagyok: kíváncsian várom, mit fogok művelni.
Az immár európai irodalmi díjas szerző (a teljes interjú itt) a Szlovák Intézetben olvas fel az ugyancsak díjazott Svetlana Zuchova társaságában.
