| ||
Lukács Lászlóval már sokat beszélgettünk, de a Tankcsapda múltjáról sokat tudó, hiszen 19 évig alaptagnak számító Cseresznyével csak nemrég ültünk le alaposabban átbeszélni (a teljes interjú itt) az amerikás jelent és a hősi múltat. Az Amerikában élő és zenélő Molnár Leventével a szakítás okait is átbeszéltük:
Magyar Narancs: Úgy nyilatkoztál, hogy az utolsó időszak Tankcsapda-koncertjein már nem érezted túl jól magad. Ezt leszámítva mindvégig azonosulni tudtál a zenekarral, vagy voltak feszültségek?
Cseresznye: Nehéz kérdés. Akkor úgy éreztem, hogy kiégett a zenekar, elfogytak a témák a dalszövegekből, önmagunkat ismételjük. Mindenkinek próbáltunk megfelelni: a szponzoroknak is, ugyanakkor a közönségnek is. Próbáltunk a régi, lázadó Tankcsapdának tűnni, közben meg teljesen más érdekek mentén működött a zenekar. Úgy gondoltam, hogy elértük azt a pontot, amikor egészséges lett volna picit megállni, lelassulni, eltávolodni ettől az egésztől. Már nem éreztem jól magam a megfelelési kényszer miatt. Most, pár év után visszagondolva azt mondom, hogy voltak problémáim a működéssel, a célokkal meg az üzenettel. De ezzel egyedül voltam, hiszen azóta is működik a zenekar, ha nem is azon a szinten. Csak én máshogy képzeltem el a jövőnket.
