Az osztrákok jól megkapták maguknak Thomas Bernhardot, aki nem maszatolt, amikor honfitársai ügyes-bajos dolgait, például a nácizmushoz való viszonyukat vizsgálta. Rendesen arcul is csapta őket Heldenplatz című darabjával, melyet 1988-ban, az Anschluss ötvenedik évfordulójára írt; a cím természetesen arra a nem kevés osztrákra utal, akik lelkesen hallgatták Hitler Heldenplatzon előadott beszédét a német bevonulás alkalmával. Hogy hány osztrák is ünnepelte Hitlert a Heldenplatzon, arról megoszlanak a a vélemények, Eva Menasse, a Vienna című regény, ugyancsak osztrák-szakértő szerzője mindenesetre így nyilatkozott (teljes szöveg itt) a Narancsnak: "...az osztrákok szívesen szabadulnának a múltat feszegető kérdésektől. Talán egy kicsit igazságtalan megjegyzés ez a részemről, de igaz, ami igaz, Ausztria egészen 1986-ig úgy állította be magát, mint Hitler első áldozata. Senki sem beszélt arról a 200 ezer emberről, akik a Heldenplatzon éltették Hitlert, és arról sem esett szó, hogy milyen sok osztrák vett részt magas rangban a koncentrációs táborok vezetésében." Bernhard darabja a múltat megúszni kívánó Ausztriáról mesél egy család történetén keresztül a Kamrában. "Milyen jó lenne, ha ez az előadás sokakat fölháborítana; egyeseket annyira, hogy nekilátnánk annak a bizonyos múltfeldolgozásnak, ami sem a kiradírozással, sem az átrajzolással nem azonos - szóval, ha megindulna fájó ügyeinkről az a minden oldalú társadalmi párbeszéd, amely annyira nincsen" - írta róla (a teljes szöveg itt) kritikusunk.
