| ||
„Apák és nagyapák a főszereplői a legtöbb versnek, melyekben egymásra vetül szubjektív és közéleti múltidézés. A kötet közepét azonban slamszövegek töltik ki…" – írtuk (a teljes szöveg itt) Pion István első verseskötetéről, az Atlasz bírja című gyűjteményről.
„A nyitóvers, a gyönyörűséges Előszezon is (címével és elhelyezésével éles, fájdalmas ellentétben) történetek utáni tájként hozza elénk a strandidény előtti partot. Az ismétlés, a versben születő emlékezet nem kiürít, hanem úgy idéz fel, hogy közben mégsem enged hozzáférni semmihez. Köddé változtatja a falat, látszatra áthatolhatóvá teszi a múltat, valójában foglyul ejt benne: »a tegnapi kép most készül« – mondja a kötet másik kiemelkedő verse, az Életünk napjai." Ezt viszont Simon Márton Dalok a magasföldszintről című kötetéről (teljes recenzió itt) írta kritikusunk, s azért e két idézet, mert a két poéta ezúttal együtt és slamben mondja el, mi fáj, s teszi ezt a Gourmand zenekar társaságában a tihanyi ARTplacc Fesztiválon.
