„Többeket megkörnyékeztem” – Erdős Virág bemutat

  • 2013. június 4.

Snoblesse

„Én pedig, ha addig sikerül összeszednem a bátorságomat, megpróbálok előadni két dalt, amit én magam írtam” – Erdős Virágot kérdeztük, mi várható új verseskötete, az Ezt is el bemutatóján.

false

EV: Ott lesz Kollár-Klemencz László és Beck Zoli is, ők azokat a számokat fogják eljátszani, amik a – tudvalevőleg költőket és zenészeket összehozó – Rájátszás projekt eddigi, kábé másfél éves története során keletkeztek. A Pápá, nyugodj békében és az Ezt is elviszem magammal a Kistehén tavalyi lemezére is felkerült, a Nincs mese című dal pedig – ami egy 30Y-sláger, az Azt hittem, érdemes átirata –, az idén megjelent Rájátszás-lemezről lehet ismerős, a Karácsony című versem megzenésített változatával együtt. Beck Zoli azóta zenét írt A Trabantfejű Nő utolsó dala a szerelemről című versemhez is, ez remélhetőleg a következő Rájátszás-lemezre fog majd felkerülni. Kettőjükön kívül ott lesz még Paizs Miki is, aki egy igen sajátos feldolgozásban adja majd elő a Na most akkor című versemet, illetve annak Kazal László egyik híres rettenetére hajazó kupléváltozatát. Mivel ez a program nemcsak a Margó Fesztiválnak, hanem a Gödörben épp akkor zajló Athe Sam Fesztiválnak is a része, ezért a hangulatba besegít a Romano Drom egyik zenésze is, aki ráadásul cimbalmon játszik, úgyhogy ez biztos, hogy sajátos ízt ad majd az egésznek. A kötet kapcsán persze beszélgetés is lesz, ezt a Gödör háziasszonya, Bárdos Deák Ági fogja vezetni. Én pedig, ha addig sikerül összeszednem a bátorságomat, megpróbálok előadni két dalt, amit én magam írtam az Édes Hazám és a Van egy ország című verseimből. Többeket megkörnyékeztem már, hogy énekeljék el a kedvemért, de valami baj lehet a dalszerzői vénámmal, mert a nagy nehézségek árán lejegyzett pofás kis kottám láttán eddig mindenki hanyatt-homlok menekült. De én nem adom fel. Úgyhogy aki eljön, az kalkulálja be magának ezt az extra büntetőélményt is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.