Tóték kiruccannak Szentendrére

  • 2013. július 30.

Snoblesse

Az Örkény Színház előadása a városház udvarára látogat.
false

 

Fotó: Gordon Eszter

„Semmi bukolikus falusi idill, de még egy árva budi sincsen. Vannak revüfiúk és dizőzök” – írta kritikusunk (a teljes szöveg itt) az Örkény Színház Tóték-előadásáról, amely nem az Örkény-dráma, hanem az azt megelőző Örkény-kisregény feldolgozása. „Mácsai Pál rendezése »brechtizálta« a Tótékat: a színész és a darab közé illesztette a narrációt, amelynek intonációja azonban mindvégig illeszkedik a dialógus tónusához, tehát a szereplők nem állnak egészen kívül a szerepükön. A kisregény szövegét Gáspár Ildikó alakította a színpadhoz, és ő válogatta bele azokat az egyébként többnyire közismert dalokat, amelyek Kákonyi Árpád és Matkó Tamás vezetésével fölcsendülnek a közönség nagy örömére, elvégre revüről van szó.” E revüsített Tóték, melyben a revüfiúk és dizőzők mellett nyitány és finálé is van, és mindenki (Csuja Imre, Pogány Judit, Takács Nóra Diána, Epres Attila, Ficza István) megkapja a maga dalát, a nyári szünetben a Szentendrei Teátrum és Nyár programjaként látható.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.