Xantológia

  • 2014. január 10.

Snoblesse

Xantus János utolsó filmterve – képregényben.
false

„Mégsem ábrándult ki, kezdett kapkodni, dörgölőzni, túlélni, pedig negyven sem volt, amikor kiszállt, bár az utolsó években az Eszkimó asszony folytatását fontolgatta Kozma Györggyel. Tanított, olykor forgatgatott (Kiki a csoportban című dokumentumfilmjéről írásunkat lásd itt), és sohasem kompromittálta magát. Elegáns volt, akár a filmjei” – így zárta sorait a nekrológíró közel egy éve a Narancs oldalain (a teljes írás itt), s bár a fontolgatott folytatásból film nem lett, a terv nem veszett el, csak átalakult. Kozma Györgyöt 2011 novemberében hívta fel Xantus János, hogy szeretne vele még egy filmet írni a 30 év előtti többi után: arról, hogy három öreg rocker felvesz egy fiatal zenészt, aki egy messianista szekta tagja, s ezért az idősebb művészeket elítélik, sőt, megölni készülnek… Az erről készült képregény kerül közszemlére a Liget Galéria egyestés kiállításán. Az estet megnyitja Für Anikó.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.