Xantológia

  • 2014. január 10.

Snoblesse

Xantus János utolsó filmterve – képregényben.
false

„Mégsem ábrándult ki, kezdett kapkodni, dörgölőzni, túlélni, pedig negyven sem volt, amikor kiszállt, bár az utolsó években az Eszkimó asszony folytatását fontolgatta Kozma Györggyel. Tanított, olykor forgatgatott (Kiki a csoportban című dokumentumfilmjéről írásunkat lásd itt), és sohasem kompromittálta magát. Elegáns volt, akár a filmjei” – így zárta sorait a nekrológíró közel egy éve a Narancs oldalain (a teljes írás itt), s bár a fontolgatott folytatásból film nem lett, a terv nem veszett el, csak átalakult. Kozma Györgyöt 2011 novemberében hívta fel Xantus János, hogy szeretne vele még egy filmet írni a 30 év előtti többi után: arról, hogy három öreg rocker felvesz egy fiatal zenészt, aki egy messianista szekta tagja, s ezért az idősebb művészeket elítélik, sőt, megölni készülnek… Az erről készült képregény kerül közszemlére a Liget Galéria egyestés kiállításán. Az estet megnyitja Für Anikó.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.