Tribali + Ethnofil

  • 2016. július 20.

Snoblesse

Egy egzotikus máltai zenekar és egy minimum ígéretes magyar zenekar egy utazós estére.

A máltai Tribali zenekar a nemzetközi pszichedelikus, spirituális, „utazós” zenei közösség jeles tagja. Szerzeményeikben megannyi hatás és stílus egyesül az acid rocktól az egzotikus, érzéki folktémákon és a hangsúlyos szitárjátékkal is felerősített keleti hangulatokon át a meditatív zenéig – nyugodtan mondhatjuk, hogy minden koncertjük afféle szellemi utazás. Multimédia-műsoruk önmagában is kedves a szemnek, a törzsi ütemek lüktetése, a finoman a lábunk alá sikló hangszőnyegek pedig önkéntelenül is táncra késztetnek.

false

Az előttük fellépő Ethnofil négy éve pont az A38-on rendezett Talentométer zenei vetélkedőt megnyerve vált szélesebb körben ismertté, mára azonban már jól ismert koncertzenekarnak számít. A zene közös szeretetén alapuló kollektíva (eredetileg baráti kör) műfaji korlátok felett szabadon átlépő muzsikája egy sokszínű, de mégis egységes zenei univerzumba vezeti a közönséget. A nevükből is sejthető népzenei gyökerektől elrugaszkodva építik bele kompozícióikba a jazzes improvizációt, a rock dinamikáját és az elektronikus zenei elemeket, néha a popzenetörténeti idézeteket, de fontos szerepet kap Okos Viola hegedűs kissé soulos ízű vokálja is. Van miből meríteniük a koncertrepertoárhoz, második nagylemezük éppen két éve jelent meg: a Kókuszmúzeumon többek között Parti Nagy Lajos is közreműködik. Élő fellépéseiken nagy hangsúlyt kap a vizualitás, az Aether által prezentált vj-produkció.

Az este jeles szereplői még Virág Judit és az Attraktív Kollektíva: a Virág Judit által táncolt és tanított törzsi hastánc több mint egy művészeti irányzat vagy stílus – egyszerre rituálé és varázslat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.