Új francia cirkusz: Tárgytalanul

  • 2012. szeptember 2.

Snoblesse

Főszerepben egy másfél tonnás francia robot. Robotika+akrobatika a Trafó színpadán.


A beharangozókban is idézett kritika szerint „elképzelhető, hogy a Sans Objet lesz a színház Terminátora”. Hm. Az már önmagában megnyugtató, hogy a kritikus nem valamelyik Transformers-filmet hozta fel példaként, de azért hozzátehette volna, melyik Terminátorra is gondolt. Feltesszük: egy szívének tetsző epizódra a sok közül. Mert a Sans Objet, Aurélien Bory és a Compagnie 111 produkciója komoly izgalmakat ígér, ami annál is nagyobb szó, mivel erre az új cirkusz sokat látott műfaji keretei közt kerül sor. Az izgalmak legfőbb okozója pedig nem más, mint egy robot, egy húr-fém szerkezet a hús-vér szereplők közt, amely Bory intenciói szerint teljes értékű főszereplője a színpadi jövés-menésnek. E nagy jövés-menésben ember és technológia kerülgeti egymást, s semmi garancia arra, hogy a robotika mindhárom törvényének eleget tesz az előadás. A látványszínház, a tánc és a cirkusz között ingadozó előadás szeptember 12-én, 13-án és 14-én 20.00-tól látható a Trafóban.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.