Új francia cirkusz: Tárgytalanul

  • 2012. szeptember 2.

Snoblesse

Főszerepben egy másfél tonnás francia robot. Robotika+akrobatika a Trafó színpadán.


A beharangozókban is idézett kritika szerint „elképzelhető, hogy a Sans Objet lesz a színház Terminátora”. Hm. Az már önmagában megnyugtató, hogy a kritikus nem valamelyik Transformers-filmet hozta fel példaként, de azért hozzátehette volna, melyik Terminátorra is gondolt. Feltesszük: egy szívének tetsző epizódra a sok közül. Mert a Sans Objet, Aurélien Bory és a Compagnie 111 produkciója komoly izgalmakat ígér, ami annál is nagyobb szó, mivel erre az új cirkusz sokat látott műfaji keretei közt kerül sor. Az izgalmak legfőbb okozója pedig nem más, mint egy robot, egy húr-fém szerkezet a hús-vér szereplők közt, amely Bory intenciói szerint teljes értékű főszereplője a színpadi jövés-menésnek. E nagy jövés-menésben ember és technológia kerülgeti egymást, s semmi garancia arra, hogy a robotika mindhárom törvényének eleget tesz az előadás. A látványszínház, a tánc és a cirkusz között ingadozó előadás szeptember 12-én, 13-án és 14-én 20.00-tól látható a Trafóban.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.