"Feltettem és püföltem" – Unger Balázs, Cimbaliband

  • rés a présen
  • 2014. április 18.

Snoblesse

Gödöllőn, a Művészetek Házában mutatják be Vidámpark című lemezüket.

rés a présen: Fontos, hogy a népzenét ne csak autentikus formájában őrizzük meg?

Unger Balázs: Fontosnak tartom, hogy azok az emberek is megismerjék népzenei kincseinket, akik nem hallgatnak autentikus népzenét. Ha abban a formában meghallgatja, és bulizik rá, ahogyan mi tálaljuk, nagyon örülünk neki. Ha pedig ezek után meghallgatja, és nem utasítja el az autentikus népzenét, akkor nyert ügyünk van.

false

rap: Mi vitt rá téged annak idején a népzenélésre?

UB: Gyerekkoromban Illés-, Omega- és Hungária-lemezeket hallgattam. Apukám még dobszerkót is csinált nekem. Feltettem a bakelitet, majd püföltem mellé a dobot. Kamaszkoromban a Depeche Mode zenéje érintett meg, és a mai napig néha előveszem ezeket a korongokat. A népzene viszont hétéves koromtól elkísér. Először brácsán, majd cimbalmon tanultam. Ez a műfaj jelentette nekem az igazi zenét! A többi annak ellenére, hogy hallgattam, távolinak tűnt.

rap: Mikor alakult a zenekarod?

UB: 2005-ben otthagytam a Magyar Állami Népi Együttest, és ez adta meg a lendületet, hogy megalakítsam a Cimbalibandet. Először csak annyi volt a célom, hogy a cimbalmot népszerűsítsük, és cimbalmos zenéket játsszunk a Kárpát-medencétől a Balkánig. Majd a produkcióhoz később csatlakozott rockgitáros öcsém, Unger Gergő és a dzsesszdobos Horváth Dániel, akik gyökeresen megváltoztatták a zenekar hangzását. Így most már több újságíró és zenekritikus olyan szavakat használ velünk kapcsolatban, mint a cimbalom rock'n'roll vagy a cimbalom Chuck Berryje!

rap: Mikor mutatjátok be a legújabb, Vidámpark című albumot?

UB: 2014. április 25-én jelenik meg a Fonó Budai Zeneház gondozásában, és ugyanezen a napon mutatjuk be Gödöllőn a Művészetek Házában, a Budapest Folk Fest rendezvénysorozatban, este héttől.

rap: Mitől vidám a Vidámpark?

UB: Tavaly bezárt a Vidám Park, s a zenekarból egyedül Geri volt ott az utolsó napon. Nekünk már csak gyermekkori halvány emlékeink vannak, milyen is volt a budapesti vurstli. Ezeket az érzéseket most zenébe öntöttük, méghozzá cimbalomcentrikus muzsikába. A banda ismét egy mérföldkőhöz érkezett, hiszen ezen az albumon már kizárólag saját számok vannak. A szövegeket és a zenét egy-két kivétellel én írtam, de úgy, hogy a cimbalom és a népzenei elemek továbbra is részei legyenek stílusunknak. A tavalyi Ungerground című kislemezünk adta az utolsó lökést ehhez a CD-hez, amelynek a hangzása sokkal populárisabb az eddigieknél.

rap: Milyen stílust tudnál még vállalni a népzenével keverve?

UB: A Cimbaliband zenéjébe nagyon sok minden belefér. 1999-től 2001-ig cimbalmoztam a Dresch Quartetben, majd a következő években több könnyűzenei produkcióban is közreműködtem. A bandában megtalálhatók mindenféle zenei stílus képviselői. Ezekben a műfajokban otthonosan mozgunk, és az új lemezen előszeretettel használjuk is őket! Az mégiscsak különleges, amikor egy drum and bass vagy egy ska-reggae alap cimbalommal szólal meg, főleg, ha valaki rappel is rá!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.