Peter Fleischmann 1969-es filmjének a német újfilm legmagasabb polcán a helye, ott, ahol Fassbinder, Schlöndorff és Herzog korai klasszikusai is állomásoznak. Fleischmann filmje volt az első, amely a társadalmi és szexuális értelemben kivetetteket nemcsak mély megértéssel mutatta be, hanem amelyben azok az erkölcsi perspektíva origójaként jelentek meg, így a normalitás ezzel szemben – szándékosan – durva patológiai esetként tűnt fel – írta a filmről Thomas Elsaesser filmtörténész, a korszak szakavatott ismerője. A film Martin Sperr nálunk is nagy sikerrel játszott színdarabjából készült, s maga Sperr játszotta benne a falubeliek előítéleteinek egyre inkább céltáblájává váló Abramot.
